Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (2. rész)
Szathmáry Béla hozzájárulásával láthat el feladatokat. Ennek oka a református egyházközség és az azt fenntartó személy vagy közösség (kezdetben patrónus, majd az egyháztagság) kapcsolatából, eltartási kötelezettségéből eredeztethető. A szakrális és kazuális szolgálatokért a megválasztott lelkész kapta az ellátást, a saját és családja megélhetését alapvetően ez biztosította. Elsőként 1576-ban a Debreceni Zsinat a XXIX. és a XXX. cikkben szabályozta a parókiális jogok tartalmát ekként: „A lelkipásztorok magokhoz illő terhet vállaljanak az egyházakban és az általuk el nem bírhatót kerüljék. Ha egy városból vagy faluból megélhetnek, ne kötelezzék el magokat több helységeknek a fizetés vagy rút nyereségért. Azonban a lelkészek hiánya miatt megengedjük, ha egy három falunak élén áll, hogy sürgős szükségben másoknak is szolgáljon, nem azért, hogy kal- márkodjék az isten igéjével, hanem hogy gyümölcsöztesse azt az Úrnak, építve az egyházat, mint az isten igéje kívánja. Egy lelkipásztor se hatoljon be vaktában a szomszédok vagy mások hivatalkörébe, hanem tartsa magát saját hivatala határai között. Ne is tanítson, avagy ne eskessen valahol a törvényesen beállított lelkipásztor tudta nélkül, hanem csak azon hely lelki- pásztorának engedélyével vagy akaratával. Hacsak a szükség nem kényszeríti a rendes lelkész távolléte miatt, a mikor jogosan szolgálhat.” Ezt követően az 1576-os Hercegszőlősi Zsinat 11. és 12. pontja már kibővítve fogalmazta meg a parókiális jogok tartalmát: „11. Minden prédikátor az ő tisztiben híven eljárjon, de azonközben meglássa, hogy más tanítónak megyéjében ne hágjon, annak híre és akarata nélkül, se ne prédikáljon se ne kereszteljen, se ne eskessen, hanem ha az vagy beteg volna, és a község az ő szolgálatát kívánja, akkor meglehet az szolgálat, de úgy hogy az mit szolgálatáért adnak el ne vegye, hanem az ott való tanítónak hagyja. Akarjuk ezt is hogy senki más prédikátor helyiben ne menjen míg az előbbit az község meg nem elégíti. 12. Minden prédikátor csak annyi terhet vegyen föl amennyit elviselhet: Ez okáért ha őket egy város, avagy egy falu eltarthatja, többhöz magokat ne kötelezzék nagyobb jutalomnak okáért. Mind az által ahol a tanítók szűkön vannak, ott szabad kettő vagy három falunak szolgálni, csak hogy az Isten igéjével ne kereskedjék a tanító, hanem a Krisztus Anyaszentegyházát építse, hogy folyjon az Istennek igéje, és az keresztyének mindenütt épüljenek a hitben.” E jogok - osztva a lelkészt megillető egyéb jogosultságok szabályozatlanságának helyzetét - az utóbbi évtizedekben mint hagyományosan ismert, de törvényben nem szabályozott jogok éltek az egyházban. Szélesebb körű tartalmát és - a felettes egyházi szervek tisztségviselőinek és az általuk kiküldött személyek törvényekben írt szolgálatát kivéve - az indokolt kivételeket azonban a mosta66 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3
