Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Korunk változó vallásossága 2.1. Az öröklött és örökíthető közösségi vallás egyénivé való átváltozása Grace Davie megfogalmazásában napjaink pluralista vallásosság-megélése a „hovatartozás nélküli hit”.39 A vallásosságnak azt a megélését ugyanis, amelyben az egyén egy teljes életre való elköteleződését egy konkrét egyházhoz, gyülekezethez vagy vallási intézményhez felváltotta a vallásos kontextusok és (élmény)források állandó keresése, amelyek személyes jelentést hordoznak. Ugyanezt a jelenséget Robert Wuthnow úgy írja le, hogy a „kitartás / egyhelyben tartózkodás spiritualitása” helyett „a keresés spiritualitása” a jellemzőbb. Az „egyhelyben tartózkodás” spiritualitáshoz tartozók otthon és biztonságban érzik magukat a szentnek megismert „helyen”, míg a keresők állandóan úton vannak, és olyan szent pillanatokat keresnek, amelyek megerősítik azt a meggyőződésüket, hogy az isteni létezik, ám ezek a pillanatok mulandóak. A szent „hely” ismerete hiányában ezek az emberek mindig új utakat keresnek.40 Wuthnow a durkheimi vallásdefinícióban is megtalálja a kétféle spiritualitásra való utalást: az „egyhelyben” tartózkodóknak a vallás mint „erkölcsi közösségbe egyesítő rendszer” felel meg, míg a második csoportnak a szent és a profán dolgok megkülönböztetésének keresése, illetve a különbségeket megjelenítő rituálék és gyakorlatok.41 A társadalomkutatók vallásos pluralizmust leíró kategóriái is inkább az individualizációs, mintsem a szekularizációs folyamatokat igazolják.42 Az egyik ilyen szemléletes kategória a kávéházi megközelítés, vagyis az á la carte vallás,43 miszerint korunk embere mintha étlapról44 válogatna, szabadon kiválasztja a számára megfelelő vallást, vallásgyakorlati módot, eszmét, erkölcsi szabályrendszert, vagyis független a korábban adottságként létező vallási tekintélyektől. Mivel az egyén 39 Davie, Grace: Religion in Britain since 1945: Believing without Belonging. Oxford, Blackwell, 1995. 40 Wuthnow, Robert: After Heaven - Spirituality in America since the i950s, University of California Press, 1998. 1.fej.„From Dwelling to Seeking", 1-18. Wuthnow a Szentírásban is talál példákat a kétféle spiritualitásra. Az egy helyben maradás spiritualitására példa az Édenkert, az ígéret földje, a templomhoz kötődő kultusz a királyok és papok idejében; a keresés spiritualitására példa Isten népének vándorlása, a szent sátorhoz, a szétszóratáshoz, a bírákhoz és a prófétákhoz köthető időszak. Az előbbit az„erős vár", az utóbbit a „puszta" szimbolizálja. Az Énekek énekében együtt megtaláljuk a kettőt: „Fekvőhelyünk üde zöld. Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa." (1,16-17) „Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam." (3,1-2) Taylor szerint ez inkább két alapvető vallási érzékenységből fakad. Taylor: A Secular Age, 512. 41 Vő. Dürkheim, Émile: A vallási élet elemi formái: a totemisztikus rendszer Ausztráliában, Budapest, L'Harmattan, 2002. 29. 42 Horváth-Szabó K.: „Az én és a vallás a posztmodern korban", Távlatok 56 (2002), 238- 248. 43 A kifejezést többnyire Reginald W. Bibby nevéhez kötik. Bibby, Reginald W.: Fragmented Gods: The Poverty and Potential of Religion in Canada, Toronto, Irwin Publishing, 1987. 44 FIegedüs Rita: A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek kutatásainak tükrében. PhD értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, 2002.70. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 3 59
