Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Korunk változó vallásossága a szekularizáció eszméje - ahogy Lesslie Newbigin megállapítja - mítosznak tűnik,31 Harvey Cox pedig egyenesen így fogalmaz: „a szekularizáció mítosza halott”.32 A vallásosság módját vizsgálva a legszembetűnőbb változás az, hogy egyfajta elmozdulás történik az úgynevezett doktriner vallásosságtól az élményvallás irányába, illetve az intellektuális megértéstől a tapasztalati, az érzelmi felé. Taylor a hit (és hitetlenség) meghatározásakor az egyén életértelmezésében szerepet játszó különböző fajtájú megtapasztalásokra és élményekre összpontosít. Olyan megtapasztalások ezek, amelyek a teljesség (fullness) érzésével töltik el az embert, felrázva és megtörve a hétköznapi lét monotonitását, annak jól ismert tárgyait, tevékenységeit és hivatkozási pontjait. Ezek a megtapasztalások, élmények segítenek a teljesség helyét is megtalálni, amely felé erkölcsileg vagy spirituálisán orientálódunk. Segíthetnek a tájékozódásban, hiszen valamit hordoznak abból, amiből fakadnak (pl. Isten jelenléte, a természet hangja). A megtapasztalás azonban negatív is lehet, ilyen például a távolság, a hiány, a kitaszítottság, a megkö- tözöttség, a melankólia megélése.33 A pozitív és negatív megélési módokon kívül létezik egy stabil köztes állapot is, amelybe a negatív megtapasztalások elől menekülünk a teljesség megtapasztalása nélkül. A hit és hitetlenség közötti különbség ebben a megközelítésben annyit tesz, hogy a hit számára a teljesség helyének leírása megköveteli az Istenre hivatkozást, míg a hitetlenség esetében vagy nyitva marad a hivatkozás kérdése, vagy az ember képességeiben merül ki. A hit számára a teljesség egy külső megragadottságból fakad, a hitetlenség számára belülről.34 A vallási jelentésalkotásnak ezt a személyessé válását Taylor „szubjektív fordu- lat”-ként jellemzi,35 amelyet egyben a transzcendenciától az immanencia felé való fordulásként ír le.36 31 Newbigin kettős értelemben használja a mítosz fogalmát. Szakkifejezésként olyan bizonyítat- lan hiedelem, amelyet az emberek gondolkodás nélkül elfogadtak egy társadalmi intézmény igazolása céljából. Ebben az értelemben a szekularizáció olyan „mítosz, amely képes arra, hogy az emberek szemét bekösse, nehogy meglássák a valóságot". A valóság Newbigin számára az, hogy ami mára létrejött, az nem szekuláris, hanem pogány társadalom. A szakkifejezéssel ellentétben hétköznapi fogalomként Newbigin a téves hiedelmet érti a mítoszon, ennek értelmében tévesnek bizonyult az a folyamat, „mely óhatatlanul a vallás marginalizálódásához, a társadalom életéből való kiszorulásához vezet." Newbigin, Lesslie.: Evangélium a pluralista társadalomban (fordította Boros Attila), Budapest, Harmat, 2006. 247-259. 32 Cox, Harvey:„The Myth of the Twentieth Century: The Rise and Fall of Secularization", in: Baum, Gregory, (szerk.): The Twentieth Century: A Theological Overview, New York, Orbis Books, Mary- knoll, 1999. 143. 33 Témánk szempontjából érdemes megjegyezni, hogy Taylor Hieronymus Bosch festményeit említi, mint amelyek jól illusztrálják a teljesség tagadását. Taylor később arra is kitér az említett festmények kapcsán, hogy azok nem elméleteket ábrázolnak, hanem ismerős élményeket, tapasztalatokat hívnak elő a nézőben, így téve lehetővé számukra is az átélést. 34 Taylor: A Secular Age, 4-14. 35 Taylor, Charles: The Ethics of Authenticity, Canadian Broadcasting Cooperation, 2003.26-27. 36 Taylor: A Secular Age, 505-511. Hasonló paradigmaváltás figyelhető meg a gyakorlati teológia területén: az emberi szubjektum válik a tájékozódási ponttá. Siba Balázs Albrecht Gözinger, Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 1 3 57
