Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Rácsok Gabriella Daniele Hervieu-Léger is elsőként a jelentésalkotás felől közelíti meg a vallást. Megállapítása szerint a modern társadalmakban a modern ember nem vagy nem kizárólag az intézményesült vallásoktól várja el a jelentésalkotáshoz szükséges keretet. Az egyén - csoportban vagy egyedül - szabad arra, hogy maga válassza meg, a megtapasztalás mely dimenziója - pl. család, szexualitás, esztétika - mentén alakítsa ki saját jelentésvilágát, ebben a konstrukciós folyamatban pedig szabadon hozzáférhet a rendelkezésre álló kulturális szimbólumok tárához. Az így kialakított „láthatatlan vallásnak” pedig nincs szüksége semmilyen intézmény közvetítésére: lehetővé válik az egyén számára, hogy elegyítse a hagyományos vallásoktól örökölt témákat a szabad önkifejezés, önmegvalósítás és mobilitás modern témáival.29 1.3. A vallásosság megélésének módja és az érzelmi hangsúly A szekularizációról és jelentésalkotásról való gondolkodásunkban Charles Taylor az individuumról a kontextusra irányítja figyelmünket. Elméletében az erkölcsi, spirituális vagy vallási tapasztalatunkat és útkeresésünket magában foglaló jelentésalkotás kontextusának megváltozására helyezi a hangsúlyt. Számára egy kor vagy társadalom szekularizáltsága a spirituális megtapasztalásának és keresésének körülményein, feltételein mérhető le. Taylor kiindulópontja megegyezik az előző elméletekével, vagyis elsőként ő is a funkcionális differenciálódást írja le, második jellemzőként pedig a vallási meggyőződés és gyakorlat hanyatlását, az Istentől való elfordulást, a templomba járás gyakoriságának csökkenését állítja középpontba. Ezekkel a „klasszikus” megközelítésekkel azonban harcba száll, amikor rávilágít a hit körülményeinek, feltételeinek megváltozására, illetve e változások hatásaira.30 A fenti elméletekből az tűnik ki, hogy a szekularizáció folyamatát vizsgálva nem annyira a vallás és vallásosság megszűnéséről, sokkal inkább a vallásgyakorlat és a vallásosság módjának megváltozásáról kell beszélnünk. E logika mentén 29 Hervieu-Léger, Daniéle: Religion as a Chain of Memory, Polity Press, 2000. 33-34. Hervieu-Léger ugyanakkor felhívja a figyelmet ennek a többnyire kognitív megközelítésnek az egyoldalúságára. Felvetésében a vallás kapcsolat-, élmény- és érzelemjellegére utal, mely az Otto Rudolf-í mysterium tremendumot, vagy a Schleiermacher-í függésérzetet juttatják eszünkbe. DuRKHEiMre és William JAMEsre hivatkozva azt fejtegeti, hogy ebből az elsődleges tapasztalatból, élményből fakadnak az olyan másodlagos vallási megnyilvánulások, kifejezésmódok, mint istentisztelet, teológia, szertartás, egyházi szervezet stb. i. m., 51-53. 30 Taylor, Charles: A Secular Age, Harvard University Press, 2007.1-3. A szubjektív fordulat történeti okairól Id. Taylor, Charles: Sources of the Self- The Making of the Modern Identity, Harvard University Press, 2001. A reformációtól kezdve az énhez és a szubjektív élethez kapcsolódó hitek/meggyőződések és értékek sajátos keveréke figyelhető meg. Ennek része volt az autonóm, racionális individuumra helyezett hangsúly (Id. felvilágosodás) és az én teljes érzelmi, spirituális, esztétikai belső élete (vö. romantika). Ebből a kulturális nexusból nőtték ki magukat azok a sajátos értékek, mint pl. a szabadság, autentikusság és önkifejezés fontossága. Az énnel való ilyen törődés (a reformációban gyökerezve) elsődlegesen a közép- és felsőosztály privilégiuma volt. A 20. század végére egyre szélesebb körben jelentkezik az igény. 56 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 1 3
