Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Rácsok Gabriella mozzanatnál hivatkozik arra, amit Luckmann „radikalizált szekularizáció elméletének” nevez: a hagyományos vallási intézmények növekvő marginalizálódására és a vallás egyházon (intézményen) kívül kerülésére. A modern ember megváltás- és értelemkeresése az egyén személyes szférájába húzódott vissza, amivel szoros összefüggésben áll, hogy az önkifejezés és önmegvalósítás vált a modern kor „láthatatlan vallásává”.20 1.2. Az individuum középpontba kerülése és a szubjektivitás Berger a szekularizációt az egyének szempontjából értelmezi, és a folyamat szubjektív oldalára világít rá, amikor „a tudat szekularizációjáról” beszél.21 Ez annyit jelent, hogy a modern Nyugaton egyre többen vannak olyanok, akik nem vallási alapokon értelmezik a világot és saját életüket. Ebben a megközelítésben az ember jelentésalkotó képességéből indul ki, vagyis abból a jellegzetességből, hogy az emberi természet világ-értelmezést alkotó tevékenysége részeként önmagát is „megalkotja”. Az egyén és a társadalom így dialektikus kapcsolatban létezik, mely három egymásra épülő mozzanatot tartalmaz: az externalizációt, az objektiváci- ót, valamint az internalizációt. Az ember fizikai és szellemi cselekvéseivel folyamatosan kihelyezi magát a világba (externalizáció). Ezeknek a cselekvéseknek az összessége intézményesülés által olyan objektív valósággá válik (objektivizáció), amely egyfelől visszahat az egyénre, másfelől pedig mások számára is hozzáférhetővé válik, így hatással van azok saját szubjektív valóságára. Végezetül pedig a fizikai és szellemi cselekvések összessége kihat az egyén jövőbeli internalizációira is, ami nem más, mint a valóság transzformálása az objektív világ struktúráiból a szubjektív tudat struktúráiba.22 Ez a rendszer akkor működik jól, ha biztosítani tudja az egyén számára az értelmes létezést az anómiával, a káosszal szemben. Ebből a szempontból a vallás saját, belső logikája szerint is az értelemadáshoz tartozik, mivel legitimizá- ciós tényezőként kozmikus hivatkozási keretbe helyezi az embert: az ember (és a társadalom) fölé emelkedő „szent sátorként” óv meg az értelmetlenségtől. A szekularizáció ebből a szempontból - ahogyan Berger rámutat - olyan jelenség, amelyben a korábban „szent sátorként” funkcionáló, mindent átfogó jellege megszűnik, és újabb igazságértelmezések (újabb „szent sátorok”) jelennek meg mellette a társadalomban. Ez a pluralista helyzet Berger szerint mindenekelőtt piaci helyzetet teremt.23 A modern világ tehát a sorsszerűséggel szemben a választási lehetőségekről szól, és az emberi létezés szubjektív oldalát hozta magával: „a modernizáció és a 20 Vö. Luckmann: The Invisible Religion. 21 Berger: The Sacred Canopy, 107-108. 22 i. m„ 16-18. 23 i. m., 22-28,137-138. 54 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3
