Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Korunk változó vallásossága dalmi változások olyan racionális folyamatokból fakadtak, amelyek a gazdaság világából (kapitalista, ipari folyamatok) terjedtek át a társadalom egészére, egyetlen szférát sem hagyva érintetlenül, még magát a vallásit sem. A pluralista piachelyzet a vallási intézményeket is arra kényszerítette ugyanis, hogy „értékesítsék áruikat”, vagyis áruként kínálják vallási hagyományaikat. Ebben a versenyben kulcsfogalommá válik az „eredményesség”, amelynek érdekében az egyházak szervezeti struktúrája átalakul, bürokratizálódik.13 A gazdasági rend racionalizmusa olyan gépezetet hozott létre, amelyben az egyén statisztává vált. A társadalmi életet a társadalmi kapcsolatok uralták, ebben a folyamatban azonban a legtöbb vertikális és horizontális kötelék megszakadt. Az emberek elveszítették közösségi kapcsolataikat, a közösségi alapokon nyugvó vallás veszített társadalmi hatásából, a család, a magánszféra és a vallásos csoportok kisvilágára redukálódott.14 Robert Jay Lifton ezt az egyén kulturális hagyományainak életadó szimbólumaihoz (pl. család, eszmerendszerek, vallás, életciklusok) fűződő összeköttetés-érzésében történt szakadásként írja le.15 Az általában uralkodó, számszerűsítő tendenciák gondolkodásunkra gyakorolt hatásából, illetve a szekularizáció szűkén vett, leegyszerűsítő értelmezéséből könnyen következhet, hogy a vallásgyakorlás vagy egyháztagság csökkenését is a szekularizáció egyik mérőeszközének tekintjük.16 Ez azonban kérdéseket vet fel a társadalmi differenciálódás, valamint a szervezeti és egyéni tevékenységi szintek közötti közvetlen összefüggések szempontjából.17 DoBBELAERE-hez hasonlóan Jósé Casanova is három mozzanatát ragadja meg a szekularizációs folyamatnak.18 Az első és egyben központi tézis nála is a társadalmi modernizációs folyamatok meghatározása: a szekuláris (nem egyházi) szférák funkcionális differenciálódása és emancipációja a vallási szférától. Ehhez kapcsolódóan két terület vizsgálatát látja szükségesnek, ami egyfelől a vallási meggyőződések és gyakorlatok hanyatlása,19 másfelől a vallás magán-szférába szorulása, azaz társadalmi szempontból „láthatatlanná” válása. Casanova ennél a 13 Dobbelaere: Secularization: An Analysis at Three Levels, 35. Dobbelaere Bergers hivatkozik ezen a ponton, aki a „bürokrácia logikája" mentén átalakult egyházi szervezeti átalakulásokra hozza példaként az egyházi PR, lobbi és tőkebevonás („fund raising") tevékenységeket és az ökumenikus törekvéseket. Az egyház ezzel maga is megerősíti a racionális döntési folyamatokat, és ily módon szekularizál. Berger: The Sacred Canopy, 137-148. 14 Dobbelaere: Secularization: An Analysis at Three Levels, 38. 15 Lifton, Robert Jay: History and Human Survival: Essays on the Young and Old, Survivors and the Dead, Peace and War, and on Contemporary Psychohistory, Random House, Michigan, 1970. 318. 16 Az egyházias vallásosság csökkenéséből nem következtethetünk egyértelműen sem az egyén, sem a társadalom szekuralizálódására. Glasner, Peter E.: The Sociology of Secularization: a critique of a concept, London, Routledge Kegan Paul Ltd., 1977.21. 17 Dobbelaere: Secularization: An Analysis at Three Levels, 38-43. 18 Casanova, Jósé: Public Religions in the Modem World, The University of Chicago, 1994.19-39. 19 Casanova ezen a ponton kitér a vallás és a vallásosság meghatározásának nehézségére, ill. az elméletnek ellentmondó tapasztalatoknak is tudatában van. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 3 53
