Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Rácsok Gabriella 1.1. A szekularizáció szintjei Az elméletek többsége a vallás társadalomban betöltött szerepéből és jelentőségéből kiindulva többdimenziós fogalomként kezeli a szekularizációt. A különbségek főként abból fakadnak, hogy az egyes dimenzióknak vagy szinteknek más-más hangsúlyt adnak, de eltérések tapasztalhatóak abban is, hogy hol húzzák meg közöttük a határt, vagy hogyan csoportosítják a hozzájuk tartozó jelenségeket. Karel Dobbelaere jellegzetes és gyakran idézett összefoglaló értelmezése társadalmi, szervezeti és egyéni szinteket különböztet meg a szekularizáció fogalmán belül,10 és ezek mentén csoportosítja a meghatározó elméleteket. Thomas Luck- MANNra11 hivatkozva például a társadalmi szekularizációt állítja középpontba, és azt az egyházorientált vallás perifériára kerüléseként írja le. A Dobbelaere által szintén hivatkozott Peter L. Berger a kultúra jelentésalkotó aspektusából egészen kitágítva értelmezi a szekularizációs folyamatot: „... mely során a társadalom és kultúra bizonyos szektorai kikerülnek a vallási intézmények és szimbólumok fennhatósága alól [...] A szekularizáció abban nyilvánul meg, hogy a keresztyén egyház kiüríti a korábban ellenőrzése vagy befolyása alatt lévő területeket [...] Amikor kultúráról és szimbólumokról beszélünk, arra utalunk, hogy a szekularizáció több mint pusztán társadalmi-strukturális folyamat. A kulturális élet és fogalomalkotás egészét érinti, és megfigyelhető abban, hogy csökken a vallási tartalom a művészetekben, a filozófiában, az irodalomban és, ami a legfontosabb, abban, hogy a tudomány önálló, teljesen evilági világszemléletként jelenik meg.”12 A szekularizáció ilyen értelmű folyamatát Dobbelaere specializálódásnak (funkcionális differenciálódásnak) nevezi, melyben a korábban az egyház által szabályozott társadalmi szektorok fokozatosan elkülönülő, autonóm szférákká alakulnak. Ebben a polarizálódási folyamatban a vallási hagyományok monopóliuma szűnik meg, ugyanakkor egy pluralista kulturális kontextus jön létre. A különálló szférák tehát a vallás talaján szekularizáció által jönnek létre - a pluralizmus ebben az értelemben valójában fragmentáció, és a vallás mint kötőszövet felszívódásával kelnek a részek önálló életre. A szekularizáció folyamatának vizsgálatakor nem csupán az eredmény, vagyis a jelen helyzet leírása fontos, hanem a folyamatot kiváltó és működtető erők megtalálása is. Dobbelaere szerint a társadalmi szekularizációt elősegítő társa10 Dobbelaere, Karel: Secularization: An Analysis at Three Levels, Brussels, Peter Lang, 2004. 1 .fej. „Theories of Secularization", 29-43. 11 Luckmann, Thomas: The Invisible Religion - The Transformation of Symbols in Industrial Society, London, Collier-Macmillan, 1967. 28-40. 12 Berger, Peter L.: The Sacred Canopy - Elements of a Sociological Theory of Religion, Garden City, New York, Anchor Books, 1969.107. 52 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3
