Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Korunk változó vallásossága megismerésével kezdjük. Amikor a mai ember vallásosságát vizsgáljuk a nyugati kultúrában,6 elsősorban vallásszociológiai szempontból tesszük azt. 1. Korunk változó vallásossága szekularizációs elméletek tükrében A vallásosság leírásakor az elmúlt évtizedekben leggyakrabban használt fogalom a szekularizáció. A gyökereiben a felvilágosodásra visszavezethető, hatásaiban pedig a II. világháború után felerősödött, vallásosságot érintő változásokat szokás ezzel a fogalommal7 leírni. A fogalom és az azzal jelölt folyamat meghatározása azonban nem egységes, gyakran egymással össze nem egyeztethető eszmék sokféleségét fogja át.8 Általánosságban mégis elmondható, hogy a szekularizációs elméletek a modernizációs társadalmi folyamatok és az egyház társadalmi jelentőségének, szerepének hanyatlása közötti összefüggéseket, illetve ezzel párhuzamosan az egyének vallásosságát vizsgálják. A szekularizációnak nevezett folyamattal kapcsolatos valamennyi értelmezés és elmélet9 bemutatása helyett csupán néhány jellegzetes megoldást ismertetünk, a válogatás szempontját pedig az egyéni vallásosság hangsúlya adja, vagyis az elméletek ismertetése által arra a kérdésre keressük a választ, hogy a megváltozott társadalmi folyamatok milyen hatással vannak az egyén vallásosságára. Mindezt három csoportra tagoltan tesszük, annak mentén, hogy a társadalmi, illetve az egyénben végbemenő változásokat vagy a vallásosság megélésének kontextusát tekintjük-e kiindulási pontnak. 6 A nyugati kultúra megjelölést nemcsak a nyugat-európai országokra és az Egyesült Államokra értjük, hanem idetartozóként kezeljük Európa volt szocialista országait is. Vö. Newbigin, Lesslie: Foolishness to the Greeks - The Gospel and Western Culture, Grand Rapids, Ml, Eerdmans, 1986. 3. 7 Szükséges különbséget tenni szekularizáció és szekularizmus között. Szekularizmuson olyan meggyőződés- vagy magatartásrendszert értünk, amely „elvből tagadja az olyan valóságoknak a létezését vagy jelentőségét, amelyek nem mérhetőek a természettudományok módszereivel". A Nemzetközi Misszió Tanács (International Missionary Council) 1928-as jeruzsálemi találkozóján a szekularizmust úgy definiálták, mint„az az életmód és életértelmezés, amely csak a dolgok természeti rendjét foglalja magában, és nem találja Istent vagy valamiféle spirituális dimenziót szükségesnek az élethez vagy gondolkodáshoz". A szekularizmus tehát egy zárt meggyőződésrendszer, míg a szekularizáció egy történelmi folyamat. Newbigin, Lesslie: Honest Religion for Secular Man, London, SCM Press, 1966.8. 8 Davie, Grace: A vallás szociológiája (fordította Wessely Anna), Pannonhalma, Bencés Kiadó, 2010. 77. 9 Az elméletek különbözőségei mögött részben a vallás és vallásosság eltérő megközelítési módjai állnak, Id. erről: Földvári Mónika: „Gondolatok és adatok a vallásosság alakulásáról", in: Hegedűs Rita - Révay Edit (szerk.): Úton - Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szegedi Tudományegyetem BTK Vallástudományi Tanszék, 2007,267-281. Valójában a szekularizáció körüli viták középpontjában is nagymértékben a fogalom-meghatározás körüli viták állnak, Id. erről Hamilton, Malcolm B.: The Sociology of Religion: Theoretical and Comparative Perspectives, New, York, Routledge, 2001.186. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014! 3 51
