Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Korunk változó vallásossága
Rácsok Gabriella A filmes médiumról mint az egyház igehirdetői szolgálatát segítő médiumról való gondolkodás szinte egyidős magáról a mozgóképi médiumról és a moziról való gondolkodással.2 Az egyház elhívott és elküldött voltából következik, hogy folyamatosan keresnie kell a folyamatosan változó világhoz vezető utakat, hogy tanúságot tehessen számára az Evangéliumról. Ez az evangéliumhirdetés módjának a változását is jelentheti.3 Eltérő technikai fejlettségű korszakokban ez már csak az általánosan elérhető tájékoztatási eszközök eltérései által is alapvetően meghatározott folyamat. A történelem számos tanulsággal szolgál erre nézve, elegendő itt arra gondolnunk, hogy milyen hosszú ideig akár a Szentírás olvasásának lehetősége is kevesek kiváltsága volt, a tömegek csupán szóbeli közlések, képek és egyéb műalkotások alapján tájékozódhattak. Alapvetően változtatta meg az emberek tájékozódását, így elvárásait és gondolkodásmódját a nyomtatott termékek térhódítása, illetve az olvasás elsajátításának mind szélesebb körű lehetősége. Ez egyaránt kapcsolható a tájékozódáshoz és a kultúrához, művészethez. Ugyanilyen forradalmi változást hoztak a modern technikai eszközök és kifejezésmódok, köztük a film is. Ha a 20. század második felétől a filmművészetre - melynek tömeges befogadása jóval felülmúlja más és régebbi művészetekét - úgy tekinthetünk, mint korunk uralkodó művészi formájára,4 akkor felmerül a kérdés, hogy az Evangélium közlésére, közvetítésére alkalmas eszközzé válhat-e az egyház számára, hatással bírhat-e az emberek valláshoz való viszonyára, vallásosságára. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre és a hozzájuk kapcsolódó hogyanokra válaszokat találhassunk, szükséges először megvizsgálnunk, hogy milyen szerepet játszik maga a vallás a mai ember életében, ill. a megváltozott társadalmi folyamatok milyen hatással vannak az egyén vallásosságára. Témánk kifejtését éppen ezért „a jelen szituáció”5 2 Európában 1895 novemberében (Berlin) és decemberében (Párizs) került sor az első nyilvános filmvetítésekre. Az európai filmipar megerősödése és stabilizálódása 1905-től indult meg állandó filmszínházak nyitásával.Thomson, Kristin - Bordwell, David: A film története (fordította Módos Magdolna), Palatinus, 2007. 40-41,56. Egy amerikai kongregacionalista lelkész 1910- ben magánkiadásban megjelent írása már nagy lehetőséget lát a mozgóképben az egyház számára, és azt tárgyalja, hogyan használhatók a mai életből vett „mozgóképi példázatok" egy-egy igehirdetés üzenetének jobb megvilágítására. Jump, Herbert A.: The Religious Possibilities of Motion Picture, 1910. 3 GaAl Sándor:„Ahol az egyház alapfunkciói végbemennek", in: Győri István (szerk.): Hit és tudomány, Debrecen - Sárospatak, 2005. 74. 4 Bazin szerint ugyanazt a szerepet tölti be korunkban a film, mint a középkorban a gesták és az építészet, a 16. században a festészet, vagy a 19. században a regényirodalom. Bazin:„Korunk nyelve", 8. Ld. még Tarkovszkij, Andrej: A megörökített idő, Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 83-84. 5 Az„időhöz kötött szituáció", a világban történő változások„mai fázisának" megismerése mindenkor elengedhetetlen a teológia számára, ld. erről pl. Tillich, Paul: Rendszeres teológia (fordította Szabó István), Budapest, Osiris Kiadó, 1996. 23-25.; Pásztor János: Misszió a XXI. században, Velence, 2000. Vili. és IX. fej. 50 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
