Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében Pálffy rendszerhűsége vitán felül állt. Remekül példázza az a Ferenc Józsefhez írt 1892. évi levele, melyben a még 1861-ben, hivatali működésének kezdetekor kapott titkos utasítást visszaküldte; késlekedésének okaként hirtelen történő felmentését, a megváltozott viszonyokat és a kiegyezést említve.61 Elkötelezettségének hű tükre az 1865-ben a Politikai Hetilap körül kialakult helyzet is: miután gróf Zichy Hermannal (Schmerling „hű teremtményével”) újra és újra konfrontálódott a kancellár a - pesti viszonyokhoz képest - megengedőbb bécsi sajtórendészeti elvei miatt, benyújtotta lemondását.62 A politikai szereplők relatív értékelését mutatja, hogy az előző megközelítésben liberális, a kancellári székben Forgách Antalt 1864. április 22-én felváltó Zichy azáltal vált hírhedtté, hogy Magyarország birodalmi tanácsba történő, feltétel nélküli belépése mellett nyilatkozott. Schmerling a várakozás politikáját képviselte, s elzárkózott attól az érdekcsoporttól, amelybe Lonovics némileg ismét be kívánt kerülni. A provizórium névadója az osztrák képviselőház 1865. március 31-ei ülésében kifejtett elvei alapján a konzervatívok térhódítását nem támogatta.63 Forgách 1863-as sajtórendtartásról szóló tervezetével kapcsolatban Pálffy véleménye ugyancsak elgondolkodtató, mely április 5-i jelentéséből rajzolódik ki: „a túlzott gondolkozásúak örömest tekintik magokat mártíroknak, s kevésbé irtóznak a politikai börtöntől, mint az érzékeny pénzbeli megrovástól.”64 Lonoviccsal kapcsolatban ez részben helytálló felvetés, ugyanis a főpap a végsőkig hangsúlyozta, hogy letartóztatása napjától igényli a kártérítés összegét, ugyanakkor a lázadókkal közös halmazba helyezését felettébb sérelmesnek találta.65 Mind Lonovics, mind Pálffy fontosnak tartotta a művelődést, ugyanakkor mindketten a saját értékrendjük mentén kívánták tudáshoz juttatni az embereket. Előbbi alsó szinten mindenki számára elérhetővé szerette volna tenni az oktatást, magasabb szinten azonban az egyházak hatáskörének illetékességét hangoztatta. A helytartó radikálisabb elveket vallott e tekintetben, leginkább a birodalmi érdekeket tartotta szem előtt, mikor hatalmi pozíciója révén lényeges döntéseket hozhatott e téren. Pálffynak a kultúrához való érdekes viszonyát mutatja az az 61 Somogyi 1981,161-162. 62 Ekkor még nem fogadta el Ferenc József a lemondást. Kecskeméthy a naplójában örökítette meg a helytartóra nézve sérelmes következményt: Pálffy„kedvencz fogalkozásától, a lapokba avatkozástól, teljesen eltiltatott." A magyar sajtó története 1705-1892, szerk. Kosáry Domokos, Németh G.. Béla, 11/2:1867-1892, Bp., Akadémiai Kiadó, 1985, 594-596. Megjegyzése ugyanakkor meglehetősen érdekes, tekintettel saját besúgói, konzervatív, az elnyomó rendszert támogató múltjára, ámbár beleillik cinikus, gyakran önostorozó habitusának képébe. Vö. Gergely András, Élvekés érvek vonzásában = Uö 1987,7-31. 63 A modem Magyarország (1848-1896), szerk. Márki Sándor, Bekics Gusztáv, Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat, 1898; Arcanum Adatbázis Kft., 2002 (A magyar nemzet története, X), http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/. Letöltés: 2010. június 1. 64 Deák Ágnes, Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában, Századok, 147(2013)/3, 625-654 (továbbiakban Deák Á. 2013), els. 643. 65 Lonovics József fogalmazványa LeoThunnak. Melk, 1851. május 14. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. III. f. 236. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201413 39
