Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Busku Anita Andrea anekdota, mi szerint Blaha Lujzának, a Népszínház társulati tagjának állítólagosán felajánlotta, hogy amennyiben kenyérkereső foglalkozását elveszítené, ő felvenné „pesztonkának”. A visszaemlékezések, naplók mellett szépirodalmi alkotások is megőrizték alakját. A szerzők általánosan kegyetlen, céltudatos egyéniségként rajzolják meg, némelyik Pálffy-figurának ugyanakkor a humor hangsúlyos vonása. Jókai például a humor felől magyarázta a helytartó azon szokását, hogy sajtóvétség helyett közcsendháborítás ürügyén emelt vádat a radikálisan ellenzéki írók és szerkesztők ellen.66 Lonovics József emberi és szakmai munkásságát viszont igen sokra tartotta, ahogy erről az 1865 szeptemberében számot ad az Archeológia tiszteletpéldányát köszönő levelében. Pálffy a művelődést leginkább eszköznek tekintette, amely lehetőséget teremt a nem magyarok támogatására. Hasonlóan igen sok korabeli politikushoz, a nemzetiségi problémát, miként a nyelvkérdést is, egyszerűen birodalmi ügyként kezelte.67 Lonovics híres volt kultúrapártolásáról, jó kapcsolatot ápolt több - természetesen elsősorban konzervatív, katolikus - „értelmiségivel”, támogatta a művészek adómentességét, kiadványokat, alapítványokat, személyeket dotált. Lonovics számára, miként a vizsgált levelekből is egyértelműen kirajzolódik, a kultúra nem egyszerű eszköz volt a birodalmi kohézió megteremtésére, sokkal inkább a nemzetek egyéni sajátossága, melyek azonban természetesen a megfelelő pontokon összeértek.68 Megfontolásra érdemes Lonovics kijelentése, mi szerint a „végeden fontosságú szerencsés fordulat [...] egy szebb s boldogabb jövőnek magvát s zálogát rejti magában”. A fordulat alatt nyilván az átmeneti időszak végét, a konzervatívok egyfajta térhódításaként a Mailáth György kancellárral megerősített Belcre- di-kormányzat frissen bekövetkezett uralmát értette. A „szebb s boldogabb jövő” megnyilvánulásaként értékelhette az 1861 óta először összehívott országgyűlést (1865-1868), mely az ezt követő években szinte állandóan ülésezett (1869-1872, 1972-1875). A szeptemberi manifesztumot ugyancsak megemlíthetjük, amely az olyannyira kritizált Februári Pátens hatálytalanításáról, illetőleg a birodalmi tanács működésére vonatkozó korábbi rendelkezések átalakításáról határozott. Lonovics augusztusi leveléből kiderül, hogy helyesen érzékelte a változást, s talán ezért is tompította le mondandójának a rendszerrel s annak kiszolgálóival szembeni kritikai élét.69 Magatartásáért a megfelelő helyről megkapta a köszönetét, jóllehet küzdelmes életútja betegségektől terhelt végén eltöprengett a dolgok valós értékén.70 66 Magyar színháztörténet, szerk. Kerényi Ferenc, I (1790-1873), Bp., Akadémiai Kiadó, 1990,400- 402; Jókai Mór, Politikai divatok, Magyar Helikon, 1968, Utószó, 464-465. 67 Pálffy Móricz levele Lonovics Józsefnek. Vittencz, 1865. szept. 20. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 527-528; vö. Deák Á. 2013, 66-69. 58 Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar és Csehország koronás királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve, Po'sony, Belnay, Länderer és Wébernél, 1832-1836, IV, 48. 69 Ld. az egykori helytartóval kapcsolatos értékelését: Lonovics 1865. augusztus 31. 70 Kalocsai érseki kinevezéséhez gratulál az egykori helytartó: Gróf Pálffy Móricz levele Lonovics Józsefnek. Szomolány, 1866. október 7. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 716-717; Lonovics József 40 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
