Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Busku Anita Andrea sével vádolták a büntetését épphogy néhány hónapja letöltő főpapot, aki azonban ebből a szempontból meglehetősen kettős mércével mért: saját esete aljas cselszövések és fatális véletlenek következményeként fordult tragikusra, míg a többség a szerető uralkodó elleni lázadásért járó, megérdemelt „jutalmat” kapta.57 1865. májusi keltezésű, rendszerhűségéről számot adó levelének soraiból ugyanakkor némileg kiolvasható a politikai és humánus szempontok konfliktusa.58 Az igaz- talanul vádolt kevesek csoportjának meghatározása ismét olyan pont a lonovicsi világban, ahol elvei meghasonlásával volt kénytelen szembenézni. Mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy a főpap nem nyilatkozott elutasítóan a korábbi időszakkal kapcsolatban, ami mutatja, mely értékek köré rendezte politikai koncepcióját - élesen eltávolodva az ellenzéki, a „nép” körében népszerű szereptől. Jóllehet e pozíció is meglehetősen különböző habitusú „államférfiakat” reprezentált.59 Lonovics 1865 augusztusában „buzgó tisztelet- s szeretetnek” fényében írt levelében azonban már egyáltalán nem érezhető a néhány esztendővel korábbi rejtett kritikai attitűd, olyannyira, hogy a címzett „négyévi bölcs, igazságos, erélyes, de mégis szelíd kormányzatának” minősítése az indokoltnál jóval nagyobb fokú hódolatról, gyakorlatilag nyílt szervilizmusról tanúskodik. Az egykori helytartó Lonovics jellemzése - illetőleg, miként fogalmaz, a legkitűnőbb s legilletékesebb férfiak magasztalása - szerint a legsúlyosabb körülmények közt vette át az ország kormányát. E megfogalmazás alatt nyilván nem a tarthatatlan bel- és külpolitikai állapotokat, az illegitim uralkodó alkotmányellenes tetteit, s a nemzetközi értékelés alapján is példátlan megtorlásokat, a kitaszított emigránsok lehetetlen körülményeit érti; sokkal inkább az 1848-ashoz hasonló, pattanásig feszült, forrongó helyzetet, melynek hajtásait Pálffy, mint a provizórium egyik vezető személyisége, „lényeges tényező”, letörni volt hivatott.60 datában. Anton Schmerling (1805-1893) államminiszter, az ideiglenes kormányzat irányítója hasonló karriert futott be. Az osztrák emlékezet a parlament atyját, az alkotmány harcosát tiszteli személyében, s a demokratizmus hiányát „a polgári alkotmányosság jellegzetes korai lépcsőfokának minősíti"; míg a magyarok nagyjából Bach mellé helyezik: „ő az, aki azt a keveset is visszavette, amit az októberi diploma adott". Ld. Szabad 1967, 225; Somogyi 1981, 131-132. Könnyen elképzelhető, hogy már egykorúan érzékelte Lonovics e sajátságos, nézőponttól függő értékelést (meglehet, hatott is rá), s ezért törekedett az egységpolitika töretlen képviselőjével kapcsolatban még a legalapvetőbb állásfoglalás kerülésére is. 57 Ld. végrendelete tanulságait: OSzKKt. Föl. Hung. 1920. III. ff. 230-232. 58 Lonovics József levele Pálffy Móricznak. Pest, 1865. május 14. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. f. 490. 59 Más írásában még inkább egyértelmű állásfoglalása, mely a negatív vallási, politikai, ideológiai környezetről szólván nem a megtorlás időszakát említi, hanem elsősorban a jozefinista intézkedéseket. A szövegrész ismét az (elsősorban császári s csupán másodlagosan magyar királyi) erős uralkodó által vezetett állam iránti elkötelezettségéről tanúskodik. Lonovics 1851, 1. Vas Zoltán szemléletesen mutatja be az elutasító magatartást:„A nép azzal jellemzi a Schmer- ling-rendszert: - Egy kutya, csak más a nyakravalója, mint a Bach-korszakbeli önkényuralomnak." Ld. Vas Zoltán, Kossuth Lajos élete, Bp„ Magvető Könyvkiadó, 19654, II, 213. 60 Lonovics József levele Pálffy Móricznak. Pest, 1865. augusztus 31. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. f. 522 (továbbiakban: Lonovics 1865. augusztus 31). 38 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
