Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében

Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében Magyarország már eleve azon aggodalommal lépne be, hogy minden szóbeli biz­tatások daczára végre mégis osztrák provincziának fog tekintetni”. Arról, hogy Lonovics gondolkodásában szülőföldje már csupán egy - jóllehet szívéhez közel álló - provincia, osztrák birodalmon belüli tájegység vagy adminisztratív terület, saját szavai tanúskodnak: „úgy a magyarországi, mint a többi tartománybeli tör­vényhozó testületek” hatásköréről szólván.53 Lonovics a kritikai nézőpontjáról leginkább úgy igyekszik tájékoztatni, hogy a legszigorúbb értékelés alapján se merülhessen fel ellene a birodalmi érdekek szempontjából nézve a rendszerellenesség vádja, ami érthető, épphogy rehabilitált pozícióját, illetőleg az ezzel nem egészen azonos halmazban lévő arisztokratikus habitusát tekintve. A felszínen egyértelműen dinasztiapárti Lonovics a felszín alatt bújtatott, mégis markáns bírálatot ad. „Senki sem fog ugyan az iránt most előre kezeskedhetni”, olvashatjuk, hogy az egyes képviselők a tőlük elvárt módon fog­nak cselekedni. E mondatban a névmás, a szándékolt jövő idő és a határozók mind kettős céllal szerepelnek: egyrészt a sors kiszámíthatatlanságát, másrészt, e fölötti dimenzióban együttes használatuk révén, éppen a tervezhetőséget szolgálják, ez­által a nevezett irányú politika elhibázott voltának kritikáját erősítik.54 Hangsúlyosan saját véleményének kiemelésével - „azt hiszem”, hogy megőriz- hetőek az egyes népsajátságok - ugyanezt az eredményt éri el: elbizonytalanítja az olvasót, valóban konzerválhatóak-e a nevezett jellegzetességek. Látens bírálata ellenére nyilvánvalóan tartott a címzett neheztelésétől, ezért is burkolta az addubi- táció formális köntösébe azt. Mondandója valójában mélyen tartalmi vonatkozá­sú, nem véletlen, hogy az esetleges retorzióktól tartva adta elő. Egyes kifejezések a vállalhatatlan függetlenségi idea iránti rokonszenvről tanúskodnak, többek között a „hazánk” enyhén, ám hatásosan érzékeltetni hivatott a levél írójának és cím­zettjének elvközösségén túl egy mélyebb köteléket, egy olyan közeget, amelyben a homlokegyenest ellenkező nézeteket vallók is a testvéreik; az ellenük irányuló bármely akció tehát morálisan igazolhatatlan.55 Lonovics 1862 januárjában mindvégig provizóriumról beszélt, s talán fel sem merült benne, hogy a néhány hónapja (1861. november 5-től) tartó ideiglenes ál­lapot hosszú évekre nyúlik majd, mialatt a kancellár, Forgách Antal és a helytartó, Pálffy, a „csalárd forradalmi szellem” kiirtásán szorgoskodik.56 E szellem követé­53 Fölirat 1865, 36, 59. Vö.:„Legsúlyosabb vád, mely ellenünk az eddigi vitatkozások folytában fölhozatott, kétségtelenül az, hogy javaslatunk az ország alkotmányos függetlenségét meg­semmisíti, és Magyarországot némi autonómiával bíró osztrák tartománnyá teszi. Súlyos e vád és nagy horderejű a kifejezés: »az ország alkotmányos függetlenségének megsemmisítése«; és visszariadnék tőle magam is, ha csakugyan alaposnak tekinthetném azt." Deák Ferenc, A közös ügyek tárgyában készült javaslatról (Pest. 1867. március 28.) = Deák-Kossuth 1981,16-52, els. 33-34. 54 Lonovics 1862. január 31. 55 Lonovics 1862. január 9. 56 Csorba 1998, 334-335. A magyar és az osztrák történeti értékelés nem minden esetben azo­nos; így eshet meg, hogy még az olyan jellegzetes figurák, mint Haynau, a „brescai hiéna" is homlokegyenest eltérő előjellel szerepelhetnek az egyes nemzetek kollektív történelmi tu­Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 3 37

Next

/
Thumbnails
Contents