Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Busku Anita Andrea 1862. január 9-i levelében kiemeli, hogy a Pátens kapcsán nem a visszavonás technikája lenne célszerű, hanem a Pátens meghaladásának hangsúlyozottan szóban történő kijelentése egy mindenki szemében megbízható személy előtt. Egyértelmű, hogy csak a konzervatívok által egymás közt „vastagként” emlegetett Deák Ferencre gondolhatott.34 Az ország jogállását illetően Lonovics leveleiből egyértelműen a Monarchia elhivatott pártolójának képe rajzolódik ki. Magyarország függetlensége, írja, „magában csak egy szép fikció, de amelynek hitében a nemzet boldog lévén, ahhoz mindenkor forróan ragaszkodott”. E szavak gyermekként ábrázolják a nemzetet, ugyanakkor visszautalnak a külföld segélyére számító „esztelenek” táborára is. Az országgyűlés befolyással bíró, függetlenségpárti erőinek „szeszélye s ellenkezése” azonban csak megnehezíteni és lelassítani képes az össznemzet érdekében tevékenykedő uralkodó, illetőleg az őt képviselő konzervatívok intézkedéseit, állapítja meg. Világosan kitűnik, hogy Magyarország boldogulását kizárólag a Habs- burg-védernyő alatt tartja elképzelhetőnek. Az általa ideálisnak vélt, alattvalóival másodrangú félként bánó király ábrázolását láthatjuk az egyébként száműzetése éveiben született Archeológiában ugyancsak: „a fejedelmek a szülékhez hasonlíthatók, kik [...] legnagyobb jótéteményeiket gyermekeik tudtán kívül éreztetik velők.”35 Egészen nyilvánvalóvá válik azonban Pálffyhoz írt leveleiből az ország függetlenségét és helyzetéből fakadó érdekeit érintő meglátása: a közös had- és pénzügy meghatározza, mely terveket dédelgethet a nemzet, s mely vágyai minősülnek lázálmoknak.36 Helyesen ítélt az ország közhangulatát, valamint annak hátterét illetően, hiszen a múlt országgyűlés feliratban adta a király tudomására alapelvét, mi szerint: „Alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele az országnak törvényes önállása s függetlensége.”37 Teleki László egyik lényeges hitvallásában, 34 Dessewffy Emil Szécsen Antalnak címzett április 21-22-i keltezésű levelében fájlalja, hogy Deák„napról napra veszít népszerűségéből", vezető szerepét Teleki eltávolításával látja megoldhatónak. Teleki is reálisan értékelte személyének fontosságát 1860. augusztus 13-án írt levelében. S valóban, 1861. május 12-én gróf Apponyi György országbíró a következő szavakat intézi Szőgyény László alkancellárhoz:„Teleki halála nagy és kedvező fordulatot hozhat. Deák roppant teret nyer, s vele lehet haladni..."Ld. Szabad 1985, 29-45. 35 Lonovics 1862. január 9. Vö. Lonovics József, Népszerű egyházi archeológia, vagyis a katholikus ünnepek, szentségek, ünnepélyek s szertartások értelmezése, és a különféle rendes s rendkívüli szószéki jelentések, részint rendes szentbeszédekben, részint hirdetmény-alakú oktatásokban, kiad. Hopf János, Bécsben, Sommer Lipót betűivel, 1857, III, 254-255. 36 Lonovics 1862. január 31. 37 Fölirat 1865, 2. Deák a kiegyezés megkötésekor eredményesnek értékelte e fontos időszakot, mely-visszaemlékezése szerint - azt volt hivatott tanúsítani, hogy követeléseik jogosak. Deák Ferenc, Az alkotmány visszaállításakor (Pest. 1867. február 17.) = DeAk Ferenc, Kossuth Lajos, Párbeszéd a kiegyezésről, bev. Szigethy Gábor, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1981 (Gondolkodó magyarok) (továbbiakban: DeAk-Kossuth 1981), 12. Ezzel szemben Kossuth úgy vélte, a „múlt emlékének nevében" barátként, illetőleg elvrokonként megszólított politikustársa a„jogvisz- szaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás sikamlós terére"jutott. Kossuth Lajos, Deák Ferencnek (Párizs. 1867. május 22.) = Deák-Kossuth 1981,53, 57. 32 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 1 2014 I 3
