Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében adott számot: mint „mesés Meduza-fő áll előttünk azon idegenszerű találmány, s rettegünk tartalmába tekinteni, mert visszataszító értelmétől kővé kellene változnunk.”29 A hazafiatlanság látszatát is kerülni kívánják a kor vezető politikusai - különös tekintettel a passzív ellenállást gyakorlók elutasító magatartásától való félelemre -, folytatja eszmefuttatását Lonovics, jóllehet, hangsúlyozza, ennek következtében kénytelenek akár önnön elveikkel sem összeegyeztethető döntéseket hozni. E helyzet megnyilvánulására került sor az 1861. évi országgyűlésen, ahol, mint aláhúzza, valójában a kétrendbeli felirat támogatása nem annyira meggyőződésből, sokkal inkább kényszerű kompromisszumból eredt, s így nem a két párt általános elvközössége, hanem eseti közeledése áll fenn.30 A megegyezést pedig a tizenkét éve először összehívott gyűlés jelképessége már önmagában részben indukálta. A két oldal alatt persze nem feltétlenül a március és augusztus között ülésező országgyűlés meghatározó erőit, a Deák Ferenc vezetésével működő Felirati, és az azzal szemben, Teleki László irányításával induló Határozati Pártot kell érteni. Utóbbit egészen kizárhatjuk, hiszen a május 8-án - vitatott, sokak által a „fondorlat prédájaként” minősített - öngyilkosságot elkövető politikus mind ideológiai állásfoglalását, mind gyakorlati politizálását tekintve közösséget vállalt az „esztelen” emigrációval, még ha követői el is távolodtak az állami szuverenitás vonatkozásában engedményeket el nem fogadó iránytól, s fő képviselőjétől, Telekitől. 1862-ben még a haza bölcsének elvei is meglehetősen távol esnek a valódi konzervatívok számára vállalhatóaktól - elsősorban Apponyi György, Szécsen Antal és Dessewffy Emil nevét kell megemlítenünk -, azonban három esztendő múlva, mint kiderült, mégiscsak „engedett a 48-ból”. A hiányzó, konzervatív kormánypárt alkotja Lonovics felfogásában a liberális oldal ellenpontját.31 Lonovics nem előzmények nélkül fejtette ki gondolatait a politikai helyzet kapcsán a vizsgált levelekben, hiszen az 1861. évi országgyűlésen több ízben, különösen a felirat tárgyalásakor, „nyomatékosan” fölszólalt.32 Országgyűlési beszédeiből kitűnik, hogy az uralkodóval való kapcsolattartás határozati formáját elutasította, míg a felirati formát támogatta - utóbbi keretét gyakorlatilag később is alapvetőnek tartotta elvei alakításakor.33 29 Idézi Szabad 1967, 264. 30 Nyomtatásban Id. Az 1861-ki Magyar Országgyűlés két fölirata, Pest, Lampel Róbertnál, 1865 (továbbiakban: Fölirat 1865). 31 Szűcs Sámuel naplói (1835-1864), szerk. Dobrossy István, bev. Kilián István, Miskolc, Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Levéltár, 2003, I, 315. Teleki már 1844. augusztus 28-i beszédében arra figyelmezteti a status quot bebetonozni igyekvő főrendeket:„az arisztokrácia csak egy folttá válik a nemzeten, mellyeta közkívánatoknak egybetódult zuhataga lefog mosni." Idézi Szabad György, Miért halt meg Teleki László? h. n., Helikon Kiadó, 1985 (Labirintus) (továbbiakban: Szabad 1985), 13. 32 R 1867,134. 33 Ld. pl. Az 7 867. év aprít 2. Pesten egybegyült országgyűlés főrendi házának naplója, szerk. Hajnik Károly, Pest, Länderer és Heckenast, 1861 (továbbiakban FN 1861), 96-98. VII. ülés, 1861. június 19. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201413 31
