Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében kora is, mégis egyértelműen beazonosítható alakja.8 Kizártnak tartja, hogy a pasz- szív ellenállásba belefáradnának a „kompromittáltaktól” elzárkózók, s így a kivárás taktikájára lehetne hagyatkozni; leginkább úgy tűnik, azt kívánja hangsúlyozni, hogy az uralkodó az abszolutisztikus eszközöket háttérbe helyezve elvesztette a valódi ráhatás minden lehetőségét, ami a passzivitás feladását eredményezhetné.9 Az emigránsok soraiban való szervezkedés lehetősége Pálffyt is nyugtalanította, ahogy a 1864 márciusában kelt, Magyarország katonai főparancsnokához címzett átiratából kitűnik. Pálffy az aggasztó fejleményekről a szervezkedést leleplező As- bóth Lajos 1862. szeptember 16-i leveléből értesült, s 1864 novemberében már az ítélet is megszületett az ügyben.10 Az abszolutizmus kénytelen, függő helyzetet jelentett Lonovics szerint, amelyben csaknem mindenkinek volt a királytól mit várni és félteni. A régebbi korokat idéző, hűbéri alá-fölérendeltségi viszony pártolása rajzolódik ki fejtegetéseiből; nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül annak kiemelését, hogy mindig egy bölcs, népe érdekeit előtérbe helyező uralkodó idealizált képét tekintette mérvadónak, aki lehetőleg a katolikus, különösen a klérus szempontjából releváns érdekeket képviseli mindenekfelett.11 Ezért pártolta, főként az 1855. évi konkordátum kapcsán, a katolicizmus számára előnyöket juttató Ferenc Józsefet, s bírálta II. József jozefinista politikáját.12 A közjó Lonovics interpretálásában nem más, mint a „trón bátorsága,” a „fejedelem tekintélye” és a „birodalom egysége,” egyszóval az „azok száma egyre szaporodik, kik, ha távol vannak is attól, hogy reményeikben a külföld - nem tudom, minő - segélyére számítsanak (az ily esztelenek száma véleményem szerint igen csekély lehet)", Id. Lonovics 1862. január 9. 9 Lonovics 1862. január 9. 10 Nyárády Gábor, Júdáspénzért a bajtársakat...: Adatok az Almásy-Nedeczky szervezkedés történetéhez (1864), Hadtörténeti Közlemények, 110(1997)/2, 229-285. 11 Vö. a Széchenyi Ein Blickjében megfogalmazottakkal: mely szerint „»semmi sem előnyösebb az emberi társadalom fejlesztése és felvirágoztatása szempontjából, mint egy zseniális, minden kapcsolatot mélyen átható, bölcs önkényuralom.«"Ugyanakkor lényegi különbség a lono- vicsi gondolkodásmóddal szemben az 1859-ben kiadott mű fontos felvetése: „»az emberek« az abszolutista kormányzati formát nem is a lényege miatt kárhoztatják, hanem azért, mert tapasztalati tény, hogy általában »az önkényuralom kéz a kézben jár együtt az ostobasággal«". Ld. Szabad György, Az önkényuralom kora (1849-1867) = Magyarország története 1848-1890, szerk. Katus László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1979. (Magyarország története tíz kötetben, 6/1), I, 435-768 (továbbiakban: Szabad 1979), 650-651. 12 Különösen a következő írások tekintetében szembetűnő: Lonovics József, Halottiorátió mellyet, azon alkalmatossággal, midőn Tekintetes Nemes Borsod vármegyének státusai és rendei néhai nagy méltóságú Klobusiczky Jósef Úr Ő Excellentiája, a császári királyi apostoli felség valóságos kamarássá, belső státus tanátsossá, a felséges Leopold császár díszes rendje nagy keresztes vitéze, és tisztelt Borsod vármegyének fő-ispánja, halotti exequiáit tartották, Miskolc, 1826. (továbbiakban: Lonovics 1826); [Uő], N. n„ A jozephinismus és az egyházat illető legújabb császári rendelvény, Bécsben, 1851. (továbbiakban: Lonovics 1851); [Uő], N. n., Az 1855-i augusztus 18-ról kelt osztrák konkordátum magyar szempontból tekintve, [Bécs, 1855], OSzKKt. Föl. Hung. 1917. (= Lonovics József kisebb munkái) 1r-4v, kiad. Busku Anita Andrea, Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról, Egyháztörténeti Szemle, 10(2009)/3,83-102 (továbbiakban: Lonovics 1855); Uő 1863. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014I3 27
