Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Szathmáry Béla gyakorlásában, s annak az e törvényhely által is nevesített feladatai: az evangélium hirdetésének, tanításának, a sákramentumok kiszolgáltatásának, az egyházi rend megalkotásának és fenntartásának teljesítése egyszerre joga és kötelessége a lelkészeknek és a nem lelkész egyháztagoknak egyaránt. így egyik fél sem hivatkozhat arra, hogy az övé vagy a másiké a nagyobb felelősség. A feladat ellátásában mindkét oldalt egyformán kötelezi - természetesen a feladathoz rendelt felhatalmazás függvényében - az egyház céljainak maradéktalan megvalósítása érdekében a munkálkodás, de különös hangsúllyal az együttes munkálkodás felelőssége. Az evangéliumi céloknak megfelelően kell tehát mind a lelkészi, mind a nem lelkészi oldalnak együttesen megalkotni a földi, látható egyház szervezetét, gondoskodni annak célszerű működtetéséről, amelyhez a lelki és az anyagi természetű feladatok is hozzátartoznak. Erre a kötelezettségre már az egyházalkotmányunk is utal a presbitérium és a presbiterek feladat-meghatározása során. így az 1994. évi II. tv. 46. § (1) bekezdése a presbiterek feladatául adja az egyházközség lelki és anyagi életéről való gondoskodást, az egyházközség életének felelős irányítását. Az 50. § alapján a presbitérium az egyházközség lelki és anyagi életének irányítója. E rendelkezésben a közös felelősség, az egyház feladatainak közösségben való megvalósításának követelménye jelent meg. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat a Mt 20,25-26-ra hivatkozással ezt a következők szerint fogalmazza meg: „Az egyházban a különböző tisztségek nem egynek a többi fölötti hatalmát alapozzák meg, hanem az egész gyülekezetre bízott és annak parancsolt szolgálat gyakorlói. Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyház ettől a szolgálattól távo- lesően, különleges uralmi jogkörrel felruházott vezetőket adhatna vagy adathatna magának.“ 3.§ (1) A lelkészek személyes felelőssége, hogy a figyelmet Jézus Krisztus jelenlétére irányítsák, és a közösséget arra hívják, hogy életükkel és bizonyságtételükkel az Urat szolgálják (lTim 2,5; lKor 4.1; Lk 22,26-27; lKor 9,19). A közös felelősség és együttes munkálkodás kötelezettségének előírását követően a lelkészekről szóló törvénynek természetesen külön ki kell emelni a lelkészek személyes felelősségének mibenlétét is. Meg kell határozni azt, hogy a közös feladatok végrehajtása során a lelkész egyháztagok belső és külső elhívásából következően melyek azok a területek, ahol a lelkészeknek különösen fontos, hogy feladataikat az egy Krisztus-test tagjaiként miként, milyen szemlélettel lássák el. így az lTim 2,5 alapján a református egyházban nincsen elkülönült papi rend, amely kiváltságos helyzetében közbenjáró funkciót tölt be, és ennek alapján előjogokat élvez, „ mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.“ Az lKor 4,1. alapján úgy kell viselkedniük, hogy minden tevékenységükkel, életükkel és bizonyságtételükkel az Urat szolgálják, hiszen az egyháztagság előtt Krisztus elhívott szolgáiként, Isten titkainak sáfáraként kell na68 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 2
