Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár ponta megjelenniük az emberek előtt, akik a róluk alkotott véleményükkel egyben Krisztust és az Atyát is megítélik, még ha ettől az ítélettől az apostol óvja is Krisztus követőit. A II. Helvét Hitvallás XVIII. rész 9. pontja nem hagy kétséget afelől, hogy a lelkész elsődlegesen kinek is a szolgája: Krisztus szolgája a tőle kapott elhívás alapján. Az lKor 4,1 alapján hitvallásunk szerint „azt akarja az apostol, hogy az egyház szolgáit szolgáknak tekintsük. Hyperetáknak, azaz alárendelt evezősöknek nevezte őket az apostol, akik egyedül a kormányosra figyelnek; vagyis olyan emberek, akik nem önmagoknak és saját kénye-kedve szerint, hanem másoknak, tudniillik saját uraiknak élnek, akiknek parancsaitól függenek teljesen. Mert az egyház szolgájának az van parancsolva, hogy mindennemű kötelességében ne a saját önkényét kövesse, hanem csakis azt végezze, amit az ő Ura parancsol. Az említett szentirati helyen ki van fejezve, hogy kicsoda az Úr, tudniillik Krisztus, akinek az egyházi szolgálat minden teendőiben alá vannak rendelve az egyházi szolgák.“ Ugyanakkor azonban a 10. pontban hitvallásunk szerint az áll, hogy „E hatalom felett némelyek igen buzgón vitatkoztak és hatalmuk alá hajtottak minden magasztost e földön, az Úr parancsa ellenére, aki övéinek megtiltotta az uralkodást és ajánlotta mindenek fölött az alázatosságot (Mt 18,1-4 és 20,25-27, Lk. 22,25-26). Mindenesetre van egy más, tiszta és korlátlan hatalom, amelyet jog szerint valónak is neveznek. E hatalom szerint mindenek a mindenség Urának, Krisztusnak vannak alávetve, amiként erről önmaga bizonyságot tett, mondván: Teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön; (Mt 28,18) továbbá: Én vagyok amaz első és utolsó; íme élek örökkön örökké és bírok a pokolnak és halálnak kulcsaival; (Jel 1,18) viszont: Őnála van a Dávid kulcsa; ki megnyitja és senki be nem zárja, bezárja és senki meg nem nyitja. (Jel. 3,7) Ezt a hatalmat az Úr magának tartja fenn és nem ruházza át senki másra, hogy aztán Ő maga, folytonosan, a tevékeny szolgáinak szemlélője gyanánt álldogáljon ott tétlenül. Mert Ésaiás ekként szól: Az Ő vállára adom a Dávid házának kulcsát; (Ésa. 22,22) aztán így: Kinek vállán lészen fejedelemség. (Ésa. 9,6) Mert a kormányzást nem teszi másoknak a vállaira, hanem megtartja és gyakorolja hatalmát ma is, mindeneket igazgatván.“13 Ezzel az alapelvvel a jogalkotó nem kevesebbet mond ki, mint a lelki és a jogi, a nem látható és a látható egyház megkülönböztető, de el nem választható szoros kapcsolatát. A lelkészek tehát szolgálatuk teljesítése során nem hagyhatják figyelmen kívül a Lk 22,26-27. alapján, hogy szolgálatuk során nem csak Istennek, hanem a Krisztus test valamennyi tagjának, a teológiailag értelmezett Krisztus-test emberek által alkotott, jogi szervezettségben működő, megkülönböztethető, de el nem választható egységét jelentő Egyháznak, s ebből következően az azt alkotó, külön-külön kegyelmi ajándékokkal felruházott és az általuk ellátható feladatokkal megbízott egyháztagoknak is szolgálnak. így tevékenységük ne csak a nevében maradjon szolgálat, hanem jellemezze azt az alázat és Isten, továbbá a többi egyháztag feltétlen szeretete is, ahogyan Pál apostol az lKor 9,19-ben a minél 13 II.H.H.XVIII. 9. pont Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201412 69
