Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár dással felruházott testületé, ilyen jogosítványokkal a Zsinati Bíróság nem rendelkezik, ekként az autonómiából folyó partikuláris jogalkotás egységesítésére nincs legális lehetőség. A jogalkalmazás, azaz az egyház általánosan érvényes törvények alkalmazásának, értelmezésének egységességét a Zsinati Bíróság hivatott a felülvizsgálat vagy a harmadfokú eljárás keretében biztosítani. Ennek során lehetősége van - ha nem is az értelmezésével ellentétes helyi jogalkotást megsemmisíteni - az alacsonyabb szintű jogalkotás eredményeként megszületett egyedi jogi aktust (határozatot) megváltoztatni, ha pedig annak tartalma a Szentírással, hitvallásainkkal, az egyházalkotmánnyal vagy e törvénnyel ellentétes, azt hatályon kívül helyezni. (2) Az egyházi hatalom az evangélium hirdetésének, tanításának, a sákramen- tumok kiszolgáltatásának, az egyházi rend megalkotásának és fenntartásának teljesítése, melyet az Egyház Alkotmányának megfelelően az egyetemes papság és a zsinat-presbiteri elvek alapján a lelkészek az egyház nem lelkész tagjaival választott testületekben közösen, közös felelősséggel gyakorolják (Róm 8,32; Íján 1,3; Ef5,29-30; Róm 12,4-6; lPét 2,5.9.13-18; 4,10; lKor 6,17; 12,12- 13, 21-27; 3,1.5; Filip 2,4-8.; 2Tim 2,l;Heidelbergi Káté 55.; II. Helvét Hitvallás XVIII. rész). Különösen fontos és újszerű, s ebben a tekintetben jelentősen előre mutató rendelkezése a törvénynek az egyházi hatalom mibenlétének meghatározása és a jogirodalomban már régen hangoztatott egyházalkotmányi alapelvnek, az egyetemes papság elvének törvénybe emelése mellett az egyházi hatalom lelkészek és nem lelkészek közös felelősséggel való gyakorlása követelményének alapelvi szintű törvényi megjelenése. Ahogyan a Heidelbergi Káté 55. kérdésére adott válasz szerint a szentek egyessége azt jelenti, hogy minden egyes hívő mint tag, az Űr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese, továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismerje, hogy Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa. Ez egyébként szükségképpen igényli az egyházalkotmányról szóló 1994. év II. tv. megfelelő módosítását és annak kibontását, hogy ez a felelősség a nem lelkész egyháztagok esetében milyen tényleges kötelezettségekkel és következményekkel jár. Ez ugyanis nem csak azt jelenti, hogy a lelkészeket fő szabály szerint az egyházközség választójoggal rendelkező tagjai választják, és az egyházkormányzatban a lelkészek mellett a nem lelkész egyháztagok is helyet kapnak, a magasabb szintű kormányzati testületekben a paritás elve érvényesül, hanem azt is, hogy a felelősség is azonos a kormányzat „ékes és szép rendben“ történő vitelért, így a jogi következmények súlya is azonos kell, hogy legyen. E követelmény egyik fontos megjelenése ebben a törvényben, hogy a lelkész és az egyházközség viszonyának megromlása esetén az egyházközségnek is felróható szolgálati viszony megszűnésekor az adott egyház- község a következő lelkész választhatóságának jogát elveszíti. Az egyházi hatalom Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014|2 67
