Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár Zoltán: Sola Gratia - avagy a második kezdet motívuma az Ószövetségben. Néhány nehezen érthető ószövetségi történet biblika-teológiai összefüggései
Kustár Zoltán beavatkozásától mentes, sikerességében egyedül Isten kegyelmével magyarázható második „ugrás” követ. A történetek zömében további közös motívumokat fedezhetünk fel. Ilyen az önmagát elkötelező Isten ünnepélyesen deklarált ígérete, az előző, sikertelen kísérletre történő közvetlen visszautalás, illetve az „isteni enyhítés”12 motívuma. így az özönvíz után Isten ígéretben kötelezi el magát, hogy nem pusztítja el a világot, megtörténik a visszautalás az özönvíz előtti állapotokra, és a Papi irat változatában jelen van az isteni kedvezmény gondolata is, amennyiben az állatok legyilkolását és elfogyasztását immár elnézi Isten.13 Az aranyborjú történeténél is jelen van az ünnepélyes isteni deklaráció. Isten kedvezménye itt abban jelenik meg, hogy az Úr a szent sátorral a táboron kívülre húzódik népétől, illetve a közvetlen érintkezést az „orca” és az angyali vezetés váltja fel, s így Isten megsemmisítő erejű szentségével szemben némileg csökken a nép kiszolgáltatottsága. A sikertelen, első honfoglalás története is tartalmazza Isten kinyilatkoztatását, és a Józs 2 leírása Jerikó kikémleléséről a 4Móz 13-14 kudarcából levont tanulságok gyakorlati átültetésének is tekinthető.14 Nátán próféta szavaiban is jelen van az isteni kinyilatkoztatás és a közvetlen visszautalás Saulra, az első, sikertelen kezdetre (2Sám 7,14), illetve az özönvízhez hasonlóan a jogos haraggal szembeni önkorlátozás ünnepélyes ki- nyilvánítása is. A prófécia utalást tartalmaz a jövőben várható királyi bűnökre, bukásokra is - amivel kapcsolatban a jogos fenyítés korlátozásának deklarálása az „isteni enyhítés” motívumaként is interpretálható (2Sám 7,14-16). Ezek a formai és tartalmi egybeesések felvetik a kérdést, hogy fennállhat-e valamiféle irodalmi függőség az elbeszélések között. A Mózes és Isten közötti dialógus hasonlóságai, illetve a 4Móz 14,18-ban a 2Móz 34,6-7 közvetlen idézete a 2Móz 32-33 és a 4Móz 14 (deuteronomista rétegeinek) közvetlen irodalmi függőségét feltételezik,15 a Saul- és Dávid-történetek összekapcsolása már a fogság előtti változatban megtörténhetett,16 mint ahogy a Mózes mint megkímélt Noé motívuma ezekben a szövegekben (az Ábrahámnak az lMóz 12,2-ben adott ígéret 12 Ez utóbbihoz lásd az 1Móz 8,21-22 kapcsán von Rád: Genesis, 92, aki itt Isten ígéretét így jellemzi: „fast wie ein Nachgeben, ja ein sich Einstellen Gottes auf die Sündhaftigkeit des Menschen." 13 Clifford - Murphy:Teremtés könyve, 62. 14 Irodalmi függőséget feltételez, igaz, ellentétes irányban, a két szöveg között pl. Kratz: Komposition, 110. Nézete ellen szól már csak az is, hogy maga Kratz a 4Móz 13-14 elbeszélés alaprétegét a Papi irathoz sorolja be, amelynek alaprétege, és benne a 4Móz 13-14, szerinte már az 5MÓZ-JÓZS irodalmi kontextusát feltételezi, lásd i.m., 112, míg más helyen annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy a történetnek már az alaprétege is későbbi, mint a Papi irat, lásd i.m., 301. 15 A formai és tartalmi párhuzamokhoz lásd Tóth: Mózes negyedik könyve, 247, az irodalmi függőséghez pl. Brueggemann: Az Ószövetség teológiája, 283.345-346.388, a két vonatkozó szakasz deuteronomista jellegéhez lásd pl. Noth: Numeri, 96, aki a 4Móz 14,18-at tekinti a 2Móz 34,6-7 idézetének, lásd i.m., 97. 16 Lásd Kratz: Komposition, 176kk. 22 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 | 1
