Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Nagyné Füle Tímea: Amikor a Lélek velünk van 4Móz 11,24-29
OKTASS, HOGY ÉLJEK! Nagyné Füle Tímea AMIKOR A LÉLEK VELÜNKVAN 4Móz 1 1,24-29 Az ószövetségi történetben egy gyülekezet mutatkozik be előttünk, mégpedig egy olyan gyülekezet, akinek hiányzik valami. Egy egész nép vándorol, menetelnek már két éve a Sinai-félsziget pusztájában. A sivatagban nincs víz, nincs élelem, hónapok óta csak a mannát eszik, és egyre inkább belefáradnak. Forduljunk vissza! Mit ér a szabadság, ha rossz az életszínvonal? Tehetetlenség. Letargia. Reménytelenség. Hitehagyás. Vádaskodás. Bántó odamondogatások. El van keseredve ez a nép a helyzete miatt, szánalmas lelki állapotban van. Mózest, a vezetőt is burnout szindróma környékezi, kiégett, szenved, az összeroppanás fenyegeti. Fáradt és elcsigázott mindenki. Már nem tudnak örülni az Istentől jövő ételnek sem. Mindez kikezdi az emberi kapcsolatokat is. Ezeket a bevezető szavakat érthettük úgy, hogy kívülállóként néztünk egy ókori gyülekezetét. De hadd kérdezzem meg: Vajon mi magunk nem vagyunk-e ilyen szánalmasak? Vajon különbek vagyunk-e ennél a gyülekezetnél? Mi is túlérzékenyek vagyunk, és ebből adódik, hogy minden kicsinység, ami nem a mi akaratunk vagy gondolatunk szerint történik, kizökkent a lelki egyensúlyunkból. Azt gondoljuk, szabadság, erőgyűjtés kellene, de aki kiégett, összeroppant, azon már nem segít két-három hét szabadság. Nagy szükségünk van tiszta gondolatokra, világos látásra. Mózestől megtanulhatjuk, hogy ilyen helyzetben elsősorban Istenhez kell fordulni. Az a legjobb gyógyszer, ha Istent helyezzük az életünk középpontjába. Mózes egy nép számára könyörög, vagyis szinte perel az Orral, és az Úr nem késik a válasszal. Egyéni és gyülekezeti kérdések is az Úr elé kerülnek. De milyen is egy ilyen közösség? Milyen az a gyülekezet, ahol az Úrhoz kiáltanak? Mindnyájunknak van elképzelése, hogy milyen legyen álmaink gyülekezete, de kevés, ha csak Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 2 5
