Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Győri Istvánné (ford.): Fulbert Steffensky: Utolsó kedvességek - Nagyszülők és unokák

Fulbert Steffen sky

UTOLSÓ KEDVESSÉGEK- NAGYSZÜLŐK ÉS UNOKÁK*

Fordította:

Győri Istvánná

* A szerző a hamburgi egyetem emeritus professzora, a nevelés- és vallástudományi tanszék volt vezetője (a néhai Dorothee Solle férje). ( „Die letzte Lieben - Grosseltern und Ihre Enkel” címmel elhangzott a Norddeutscher Rundfunk „Kulturmoments” című műsorában 2008 áprilisában)

Most kaptam meg egy barátom levelét, aki az unokájánál tett látogatásáról ír. Két lánya van és ez az egy unokája. Ezt írja:

„Csodálatos az unokám, ha nincsenek ott a szülei. Igazán mesés volt, amikor Paul- lal egy pár órára egyedül maradhattam. Ebéd után hatalmas matracán feküdhettem vele. Úgy tettem, mintha aludnék. Lepedője csücskével nagyon finoman csiklandozta az arcomat. Egyszer csak egy nedves, hideg puszit éreztem az ajkamon. Maradj nyugodtan, minden rendben! Aztán huncutul nevetve azt mondta: Anya nem engedi meg, hogy alváskor felhúzzam a szobacipőmet - én még jobban nevetek - , és felhúzta a lábára.”

Milyen aranyos történet: a mesés órák, a játék, a nedves puszi! Micsoda erkölcstelen nagymama! Milyen csodálatos, ahogyan a szülők távollétében a két generáció ösz- szekapcsolódik. Amit az ember szeret, nem hallgatja el. Minden nagymama és nagypapa ismeri az érzést, amikor az unokáiról beszélhet, mesélhet, és milyen türelmetlenek, amikor más nagyszülők mesélnek, miközben ők sokkal érdekesebb történeteket tudnának a saját unokájukról elmondani. A nagyszülők hencegők és nagyzolók, és ez a legjobb jele a szeretetüknek.

Ahogy elkezdtem gondolkodni a nagyszülők és unokák közötti kapcsolatról, azt kezdtem érezni, mintha a nagyszülők ideje lejárt volna, hogy a hagyomány, a generációk közötti törés miatt szakadt volna meg. Mintha az egygenerációs és kétgenerációs családok világában a nagyszülők láthatatlanok lennének.

Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 | 1 187