Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pásztor Gyul: "... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, ..." Az Ef 4,11 - 13 gyakorlati teológiai konzekvenciái
Pásztor Gyula kezeteink egészségesek legyenek, szükséges, hogy a misszió mind a négy lépésére egyformán figyelmet fordítsunk.”9 Ez a kis közösség lehet azután az ide csatlakozók esetében a helyszíne vagy kiindulópontja az első megértett és elvégzett szolgálatoknak. Itt közvetlenebb, személyesebb környezetben átélhetik a szolgálat örömét, vagy megbeszélhetik annak nehézségeit, feldolgozhatják esetleges kudarcait is. Gyakorlótér is ez egyben a tá- gabb gyülekezetbe való aktív bekapcsolódás felé. Fontos hely ugyanakkor a kisebb csoport azok számára is, akik régebben elindultak a Krisztus útján. Aki a hitben és az engedelmességben növekedni akar, vagy hitével a szó jó értelmében másokat építeni, az ilyen helyen találhat legköny- nyebben alkalmas környezetet arra, hogy küldetését felismerje, és azt napról-nap- ra tanulva betöltse. Keresésével és igyekezetével így lesz maga is egyszerre alanya és tárgya is annak, amiről Pál beszél: a szolgálatnak és a szentek felkészítésének. Fontos marad mindeközben, hogy a kisebb csoport a gyülekezet része, a csoport tagjai a gyülekezet tagjai, szolgálatuk pedig a gyülekezet szolgálata elvben és gyakorlatban egyaránt. Ennek a tudatosítását segítheti a Püski Lajos javaslata, mely szerint azt a gyülekezeti tagot, akinek képességét a közösség felismerte, s rá ennek megfelelően feladatot bízott, „a szolgálat által érintettek előtt nyilvánosan fel kell hatalmazni a szolgálatra. Csak így lehetséges, hogy sokan aktivizálhassák magukat, ugyanakkor szervezetlenség vagy önfejűség miatt ne legyen káosz a közösségben."10 Ha ehhez a felhatalmazáshoz előzetesen olyan bemutatás is társul, amely röviden és tárgyilagosan szemlélteti az illető hitbeli fejlődésének, küldetése felismerésének az útját, az különösen kisebb közösségekben segítséget jelenthet az újakkal szembeni bizalmatlanság oldásában is, s alkalmat adhat az Istennek való közös hálaadásra, ha Isten újjáteremtő munkáját ismerték fel benne, s ok lehet az illetőért való további imádságra is. Tapasztaljuk persze, hogy ez sokszor mennyire nem természetes, s könnyen úgy tűnik, hogy csak olajat öntünk a bizalmatlanság tüzére, mivel kétségbe vonják, hogy az illető tényleg megváltozott. Érdekes viszont, hogy Jézus is így látta szükségét a „tradicionális vallási közösség” előtt beszélni a megtért vámszedőkről és parázna nőkről, akik megelőzik a „bentieket” az Isten országában (v.ö. Mt 21,31). A gyülekezet vezetőinek felelőssége is, hogy akiket csak lehet, azokat hitbeli érettségüknek megfelelően feladattal, szolgálattal bízzák meg. A feladat, szolgálat nélküli gyülekezeti tag ugyanolyan természetellenes, mint a munkanélküli ember, akinek semmilyen dolga nincs. Ez az állapot mindkét félnek rossz és káros. A gyülekezeti tagok szolgálatra való felkészítésének hasznos eszköze lehet egy-egy kifejezetten ilyen céllal szervezett gyülekezeti bibliaiskola, vagy valamilyen konkrét feladatra (beteglátogatás, gyermekmunka, idősgondozás, stb.) felkészítő tanfolyam. A bibliaiskola sajátossága éppen az lehet, hogy nem egyszerűen az ismereteket gyarapítja - azokét, akik esetleg évtizedek alatt sok mindent hallot9 Püski Lajos: i.m. 119-120. o. 10 Püski Lajos: i.m. 123-124. o. 172 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 j 1
