Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pásztor Gyul: "... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, ..." Az Ef 4,11 - 13 gyakorlati teológiai konzekvenciái
... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére,.. Erről a szolgálatról (diakónia) két dolgot kell megállapítanunk. Egyrészt azt, hogy bármilyen formában történjék, a célja Isten üdvözítő akaratának érvényre juttatása, emberek megmentése. Másrészt, éppen ezen cél elérése érdekében ennek a szolgálatnak sokféle formát kell öltenie. J. Stott a következőt írja ezzel kapcsolatban: „Az az igazság, hogy a diakónia általános kifejezés a szolgálatra, amíg hozzá nem adunk egy melléknevet: lelkipásztori, szociális, evangélizáló, missziói, orvosi, jogi, tanítói, igazgatási és sok más. ... Isten minden keresztyént elhívott a szolgálatra. Elképzelhetetlen, hogy életünket bármi mással töltsük, mint a szolgálattal, hiszen annak a követői vagyunk, aki azt mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak (Mk 10,45).3 Erre kell tehát felkészíteni a szenteket. Amikor Pál apostol így értelmezi saját és munkatársai feladatát, akkor szorosan ragaszkodik Jézusnak a missziói parancsban adott utasításához. Ő Máté leírása szerint ezt mondta az apostoloknak: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek ..." (Mt 28,19-20). A küldetésük tehát nem kevesebb, mint mindeneket tanítvánnyá tenni, vagyis azzá, akivé Jézus Krisztus őket magukat elhívta és formálta. Mert a Mester az általuk elérteket is ugyanabba a küldetésbe akarja bevonni. Ezt a küldetést ugyanis sem térben, sem időben nem tudja tizenkét ember elvégezni, de képtelenek erre magukban a gyülekezeti elöljárók is, bármennyien legyenek. Pál a szolgálat küzdelmében mondja, hogy „mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (lKor 9,22), s mégis, az ő teljes igyekezete mi ahhoz képest, amire szükség van a „mindenek megmentése” érdekében? Ezt a sokféle formát igénylő szolgálatot csak a közösség képes betölteni. „Mindig a keresztyén közösségnek van részesedése az Űr elküldő megbízatásában.”4 „A mun- katársak(ká lett gyülekezeti tagok) azért fontosak, mert csak általuk kerülhet a látókörünkbe és érhető el az evangéliummal a gyülekezet minden tagja.”5 Ahol ez mint az Istentől való feladat és küldetés betöltése szempontjából való szükségszerűség világos, ott kezdjük el igazán Istennel együtt magunk is akarni és munkálni ezt a folyamatot. Akkor világossá lesz, mennyire megtévesztő például az „aktív gyülekezeti tag” kifejezés, ha csak azokat értjük alatta, akik rendszeres templomba járók és úrvacsorázók. Nem ennek elérése a cél, hanem tanítvánnyá tenni, felkészíteni a szolgálat végzésére. Hogyan történhet ez? 3 Stott, J.: Élő gyülekezet, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp. 2009. 60. o. 4 Schwarz, F.-Sudbrack, R.: Überschaubare Gemeinde 2., Schriftenmissions-Verlag GmbH, Gladbeck, é.n. 25.0. 5 Schwarz, F.: Überschaubare Gemeinde 1. Schriftenmissions-Verlag GmbH, Gladbeck, é.n. 45.o. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 20141 1 169
