Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pásztor Gyul: "... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, ..." Az Ef 4,11 - 13 gyakorlati teológiai konzekvenciái
Pásztor Gyula A szolgálatra készítő igehirdetés Általános gyülekezeti életünkben rendszerint a (vasárnapi) igehirdetés az az eszköz, amellyel a legtöbb embert meg tudunk szólítani. Ebből kifolyólag ezeknek a szolgálatoknak több tudatos célja lehet: hitébresztés, tanítás, hitmélyítés, vigasztalás stb. Fontos azonban, hogy az igehirdetőnek és az igehirdetésnek valóban tudatos, következetes célja legyen. Nem elég, ha az igehirdetés egyszerűen tetszést vagy éppen ellenkezést vált ki. Ennek nem sok eredménye lesz, vagy nem az, ami kellene, hogy legyen. „Természetesen nem mindig az a feladata az igehirdetésnek, hogy valamilyen gyülekezetépítési koncepciót fejtsen ki. Azonban a lelkész igehirdetéséből leszűrhető, hogy van-e határozott elképzelése a gyülekezeti munkáról, vagy nincs. Az ilyen koncepció elengedhetetlen feltétele annak, hogy az igehallgató a prédikációból tanulni tudjon, és a hitben gyarapodhasson. Tanulási célok nélkül nehéz tanulni. A hit és az ismeret nem csak úgy magától növekszik.”6 „Sok gyülekezetnek nincs terve a frissen megtértek utógondozására, sem pedig stratégiája a gyülekezeti tagok érettségre nevelésére. Mindent a véletlenre bíznak, és azt feltételezik, hogy a keresztyének automatikusan éretté válnak akkor, ha látogatják az istentiszteleteket. Azt hiszik, annyi a feladatuk, hogy buzdítsák az embereket az alkalmakon való részvételre, és ezzel minden elvan intézve. [ ...] A lelki érettség csak tudatosan alakítható. Elkötelezettséget és erőfeszítést kíván. [ ... ] Akkor lehetünk Krisztushoz hasonlóvá, ha elkötelezzük magunkat iránta. Azzá leszünk, amire elköteleztük magunkat. [ ...] A fejlődésre való elkötelezettség nélkül minden növekedés esetlegesen történik. A hitben való növekedés túl fontos ahhoz, hogy a körülményekre bízzuk.”7 Ez az elköteleződés egyaránt fontos a felkészítéshez és a felkészüléshez. Ennek első lépése a Jézus Krisztus melletti döntés és a neki való engedelmességre való odaszánás. Minél tovább hallgatja valaki úgy Isten igéjét, hogy nem engedelmeskedik annak, annál természetesebb lesz, hogy az igehirdetés csak az érzelmei megnyugtatására és az ismeretei gyarapítására szolgál. S minél tovább engedjük, esetleg támogatjuk ezt, annál jobban megnehezítjük, sőt akadályozzuk az igehallgatók tudatos döntését, és a szolgálatra való tudatos felkészülését, engedelmességét, illetve szolgálatát. Ezzel szemben a tudatosan felépített, a gyülekezettel is megbeszélt igehirdetési sorozatok áldott eszközök lehetnek a lelki vezetésben és közös előrehaladásban. „Az érdeklődéstől az elköteleződésig vezető, gyakran hosszú úton minden mozzanatnak a kitűzött cél irányába kell mutatnia. Minden szolgálatnak, bizonyságtételnek, tanításnak egymást kiegészítve erősítenie és segítenie kell a cél elérését. [ ...] A felkészítésben fontos az alapos és világos igei tanítás ...”8 Tradicionális gyülekezeteinkben odáig is eljuthatunk, hogy úgy érezzük, a megszokott istentiszteleti közösség olyan mértékben immunissá lett az igehirde6 Schwarz, F.: Überschaubare Gemeinde 1.47. o. 7 Warren, R.: Céltudatos gyülekezet, Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2006. 322-323. o. 8 Püski Lajos: Érdeklődéstől elköteleződésig, Kálvin Kiadó, Bp. 2013.106. o. 170 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam [ 2014 | 1
