Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Károlyi Bibliánk új kiadása elé

Károlyi Bibliánk új kiadása elé Dávid zsoltára. Templomszen- 30,1-2 telési ének. Fel magaßtallac tégedet WRam, mert fel emeltél engemet, és nem engetted hogy az én ellenfégim én raytam örüllyenec. Magasztallak, Uram, hogy fele­meltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek raj­tam. Dávid zsoltára, mikor a Júda 63,1-2 pusztájában volt. En Iftenem, én Iftenem vagy te, jó reggel kereslec tégedet, az én lelkem ßomiuhoz tégedet: Kéuánt tégedet az én teftem az puzta, ßo- miuhozó, ésviznélkül való földön. Isten! én Istenem vagy te, jó reg­gel kereslek téged; téged szom- júhoz lelkem, téged sóvárog te­stem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; *** Liturgusok fordították a Vizsolyi Bibliát. Ők még kántálták (kantillálták, recitál­ták) a zsoltárokat, és tudták, hogy nem része a zsoltárnak a titulus (bár ezeket pótolta később Szenei Molnár Albert és a Váradi Biblia). Ma sem tartozékai a zsol­tárnak, ezeket nem olvassuk istentiszteleten. Azaz nem kellene. Ellenben a szer­tartási elhanyagoltság miatt sajnálatosan ezt lelkészeink nagy többsége nem tudja. Sőt olyan foka sem ritka a járatlanságnak, és ez terjedőben van, amikor a ma hoz­záadott címet is olvassa lekcióként a fungens, horribile dictu, a címről prédikál. Érintsünk itt még egy kérdést. ’75-ös fordításunk a föntebbi titulusok közül azt a magyarázó értelmet adta egyeseknek, az ad notam praxisra gondolva (vagy a contrafactum technikára), hogy ezek valamilyen kezdetével jelölt ének dallamára hangzottak el, holott itt elég sok a bizonytalanság. Más művelődési kör gyakorla­tát, szertartási jellegzetességét azonosítja az ilyen fordítás és cím a mi mai európai vagy gyülekezeti gyakorlatunkkal, illetve versalkotó és dallamszerző normáink­kal. Jó szándékú ez az egybemosás, de éppen a sajátosságokat, a különbséget szün­teti meg a bibliai kor és mindennapjaink között. A bibliai háttérben (sémi nyelvek) ismeretlen mind a strófikus-rímes versköltés, mind az európai értelmű dallam és dallamszerzés. Az egészen pontos feloldást nem ismerjük, itt a hagyományos for­dítás óvatossága példa értékű. Elég annyit mondanunk, hogy mi szerint, milyen módon. A részletekre itt nem térhetünk ki, de említsünk példaként kettőt: A fiú halála kezdetű ének dallamára (9. zsoltár) és A szőlőtaposók kezdetű ének dalla­mára (8, 81, 84. zsoltár). A fiú halála? A datívusi kapcsolat (b + főnév, azaz itt nem infinitivushoz járul) sem azt sugallná, hogy cselekményt gondoljunk hozzá, inkább valamilyen módo­zatot. Ha énekhez ragaszkodunk, olyasféle volna magyarul: Halál a fiúra! Meg­gondolandó az, hogy alamöt > almüt szó-módosulás vagy romlás rejlik mögötte Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 | 1 145

Next

/
Thumbnails
Contents