Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Füsti-Molnár Szilveszter: Elvégeztetett

FÜSTI M S

kaptunk, amin keresztül láthatjuk és hallhatjuk, bízhatunk benne és követhetjük őt. Ebben a bizonyosságban, hitben és örömben kell osztoznunk egymással. Isten Igéje most egyetlen egy szóban szól hozzánk úgy is, mint az ő gyülekezetéhez, és személyesen is egyen-egyenként.

Elvégeztetett - ebbe az egyetlen szóba sűrűsödik bele egész emberi történelmünk: Isten terve, ígérete és célja. A mi múltunk, jelenünk és jövőnk. Jézus ajkáról a múltban hangzott el ez a szó ott a kereszten, de ez a múlt sohasem zárult le, ellenkezőleg, megnyitotta számunkra a végtelenség kapuját, az örökélet távlatait. János evangéliumának páratlan egyedisége ebben a leírásban is kidomborodik. János nem másról, mint arról a személyes és egyedi kapcsolatról beszél, amivel Isten mindannyiunkat megajándékozott. János ugyanerről tett bizonyságot, és ez jól érzékelhető már az evangélium elején is, amikor ezt mondja: „Láttuk az ő dicsőségét.” Bizony valami óriási többlettel kell rendelkeznünk, hogy Jézus utolsó szavát dicsőségesnek ítéljük meg.

Elvégeztetett - nem kevesen lehettek a Jézust körülvevők közül olyanok, akik valami egészen mást vártak tőle. Biztosan szerették Jézust, de még a közelében sem jártak az ő földi küldetésének lényegéhez. Nos, számukra ez a kijelentés a véget, reményeik szertefoszlását jelentette Jézussal kapcsolatban. Feltehetően úgy érezték, hogy ott a kereszten bukott meg Isten csodálatos uralma, ami őket igazán boldoggá tehette volna.

Elvégeztetett - na végre, mondhatták egy kis szusszanást nyerve Jézus ellenségei: a főpapok és a farizeusok. Még majdnem ők buktak bele ennek a megszállottnak a mindig kiszámíthatatlan ténykedéseibe, amivel oly ügyesen gyűjtötte maga köré a népet, hogy a félnivalójuk bizony egyre csak nőtt. Na, de ennek vége! Most már senki sem fog talányos példázatokkal kellemetlen szituációkat teremteni.

Elvégeztetett - a mi számunkra is, és annak a harmadik csoportnak is a Jézust körülvevő sokaságban ez valami egészen mást jelentett. Ennek a megértésnek azonban feltétele, hogy valami fogalma legyen az embernek Isten csodálatos szabadításáról. Elvégeztetett - Jézus szavával is megpecsételi, megerősíti, hogy mindaz, amit az Atya rábízott, elérte célját, és teljességre jutott. Elérte a végső, legtökéletesebb formáját.

Ki az, aki ne szeretné látni, hogy az élete célba ér-e majd? Céljaihoz ér-e mindaz, amiért most itt annyit küzdünk, tanulunk, fáradozunk? De célba érünk-e majd nemcsak a hivatásban, hanem a családban is? Milyen boldogok lehetnénk, felszabadultak, ha bizonyosak lehetnénk efelől! Sajnos azonban az élet legtöbbször az ellenkezőjéről győz meg bennünket. Világunk a meglepetések és bizonytalanságok világa. Egyik napról a másikra kell szembesülnünk azzal, hogy mi sokkal halandóbbak és törékenyebbek vagyunk, mint ahogyan azt valaha is gondoltuk. Súlyos betegségek, egy baleset bizony pillanatok alatt megváltoztathatja életünket. Tudtunkon, akaratunkon kívül egyik napról a másikra válhatunk a politika áldozatává, céltalanná vagy otthontalanná. Az ilyen és ehhez hasonló megtapasztalások nagyon mélyen érintik a lelkünket, akár közvetve vagy közvetlenül éljük ezt át. Megriasztanak, félelmet, indulatokat keltenek bennünk. Megráznak és elbizonytalanítanak. Maradandó sebeket és torzulásokat okoznak. Közben feltesszük egzisztenciánk egyik legjelentősebb kérdését: Vajon ebben az életben célt érhet-e a mi életünk? Van-e értelme a hitnek, a küzdelemnek, a harcanak? Életünk pillanatok alatt hullhat darabjaira, és mi megdöbbenve állunk létünk roncsai között. Kétségbeesve gondolunk halálunkra, arra a végre, amit sohasem feledhetünk, és lemondóan, sztoikus beletörődéssel adjuk át magunkat

8 SaROS PATAKI FÜZETEK 2013/! -2