Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Füsti-Molnár Szilveszter: Elvégeztetett

ELVÉGEZTETET

.I

a sorsszerűségnek, a végzetnek. Ebben a tőlünk egyáltalán nem idegen élethelyzetben kell megszólítania Isten igéjének, csodálatos üzenetének. Felfoghatatlan, hogy minden ármánykodásunk ellenére a mai napig szól hozzánk, és csodálatos, mert minden értelmet meghaladóan vesz új irányt a Mindenható Isten tökéletes tervében, a mi megváltásunkban, Jézus Krisztusban. Általa érkezik célba Isten terve és ígérete. Ez az a terv, ami a teremtéssel kezdődik, megtelve Izrael feszült várakozásával a szabadítót illetően, és Jézus születésével folytatódik, amiben benne van az ő dicsőséges szabadí- tása, szenvedése, megaláztatása és harmadnapon való feltámadása is. Jézus pontosan látta, hogy keresztáldozatávál ért minden a céljához. Pontosan ott, ahol az emberek azt látják, hogy ez minden lehet, csak cél nem. Ott a kereszten, ami a mai napig sokak számára bolondság. Ott, ahol a világ bölcsessége válik balgasággá. És „ahol Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és Isten erőtlensége erősebb lesz az emberek erejénél.” Éppen a kereszten teljesedik be Isten akarata: egyikünk élete se legyen hiábavaló és céltalan. „Az úr akarata volt, hogy betegség törje össze, de ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él.” Nincs semmi tévedés. Az a legfélelmetesebb, hogy minden így van a helyén. így lett tökéletes a mű. Ezt hirdeti számunkra Krisztus keresztje. Mit jelent ez ránk nézve? Nem mást, minthogy befejezetlenné és céltalanná lett életünket Isten vette magára.

Lehet, hogy sorsunk nem mondható nagyszerűnek. Lehet, hogy életünk gyakran nagyon is összekuszálódik. Lehet, hogy sokszor érezzük hiábavalónak és töredékesnek létezésünket. Ha azonban hitünkön keresztül meglátjuk Krisztust olyannak, amilyen volt és lesz, ha felismerjük a testet öltött igét, aki a mi üdvözítőnkké lett, aki szeretet- ből eljött közénk, hogy megkeresse, ami elveszett, szenvedjen és meghaljon bűneink miatt, akkor nincs igazán mitől félnünk. Akkor Őbenne mindannyiunk élete a legnagyszerűbb célhoz érhet. Igazán megvalósulhat, beteljesedhet, megtalálhatja végső értelmét! Otthonra találhat Istennél.

Elvégeztetett - valószínűleg a zsidók imájának egy részletét mondhatta Jézus halála előtt. Van ennek az imádságnak egy ilyen mondata: így végezte vala a mindenség teremtését, így ért véget az! Jézus az esti imát mondhatta, hiszen a templomban akkor százak és ezrek azokban a pillanatokban vágták le a páskabárányt és mondták el az esti imát, aminek befejező része így hangzik: Befejeződött a teremtés: Elvégeztetett. Ebben a pillanatban a világ, ez a szédületesen nagy mindenség, benne földünk, az ember, Jézusban elérkezett oda, hogy beteljesedjen, elérje célját.

Elvégeztetett - így szól ma is hozzánk Isten örökkévaló igéje az ő dicsőségére.

2013/1-3 Sárospataki Füzetek 9