Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Füsti-Molnár Szilveszter: Elvégeztetett
FÜSTI-MOLNÁR SZILVESZTER Elvégeztetett „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: ‘Elvégeztetett’! És fejét lehajtva kilehelte lelkét.” (Jn. 19, 30) L eplezhetetlen megérintettségünk elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a kereszten szenvedő Jézus utolsó szavával: elvégeztetett. Amikor az élet és halál arcába mered tekintetünk, akkor fokozottan érintenek bennünket létezésünk nagy kérdései, nemegyszer kérdőjeleket hagyva válasz helyett: a bizonytalanság, a kétség- beesés, a kételkedés, a keserűség kérdőjeleit. Hétköznapjaink természetes részévé vált már régóta a nem temészetes, és amikor rádöbbenünk erre, amikor a pusztulást és halált látjuk ott, ahol az életet kellene látnunk, amikor az istentelenséggel szembesülünk az Istennel találkozás helyett, akkor óhatatlanul is mintha Buber híres szavai kísértenének körülöttünk, aki Isten-fogyatkozásról beszél, és amit a napfogyatkozás analógiájaként olyan korszak jelölésére használ, amikor az Úr elfordítja orcáját övéitől. Persze vitatható és meglehetősen szubjektív mindennapjaink ilyen irányú megítélése. Akár egyetértünk, akár nem, az élő Istent szeretőknek azonban mindenkor tiszteletben kell tartaniuk Uruk tettét és a csöndet, ha arról van szó, nem tölthetik be saját beszédük üres fecsegésével. Válságos időket élünk ma az egyházban, de krízis van a kulturális és társadalmi életben is. Nem tehetünk úgy, mintha mi sem történne, hanem tisztességre törekedve kell keresztyén hagyományunk nagy szavainak elértéktelenedésével és megü- resedésével szembenéznünk, és el kell kerülnünk a sokszor kényelmes és csalóka megoldásokat. A huszadik század egyik nagy tanítója és mártírja, Bonhoeífer a múlt század negyvenes éveiben a következőket írta: „Megbékélés és megváltás, újjászületés és Szentlélek, Krisztusban való élet és Krisztus követése, hogy mindez mit jelent, az olyan nehéz és távoli, hogy többé alig merünk beszélni róla.” Nos lehet, hogy mi már bátrabban beszélünk minderről, de hogy a formán túl az egyház lényegében mi változott, azt megint csak az egyéni megítélésre bízom. Mindeközben pedig szól hozzánk az évezredeket kitöltő üzenet: elvégeztetett. Jézus utolsó szava a kereszten. Életének és halálának összefüggései, a mi sorsunkkal való összefonódása Krisztus életét, halálát és feltámadását mindig jelenidejűvé teszi számunkra. Míg más események könnyedén a feledés homályába merülnek, addig az ő jelenléte egyidejű lesz a mi időnkkel a hit megfoghatatlan és titokzatos csodájaként. Olyan személyes és bensőséges kapcsolatunk lehet vele, ami elsősorban nem a társadalmunk elvárásaira vagy az egyház tanításaira épül, hanem arra a hitre, amit Istentől 2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 7
