Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Tonhaizer Tibor: Fenntarthatóság és történelemtudat az Újszövetség etikájának fényéban

küzdelmet folytatni, mi több, etikai oldalról nézve ez alapvető keresztyéni kötelesség. Másfelől érdemes azt is figyelembe vennünk, hogy valóban minden esetben értéket ad a napnak, ha azt úgy éljük le, mintha az utolsó volna.

Ugyanez a felfogás jelenik meg egyébként egy ritkábban forgatott lutheri iratban is, melyben a reformátor azt fejtegette, hogy elmenekülhet-e vészhelyzetben - ti. a halál elől - a keresztyén ember úgy, hogy másokat bajban, avagy a sorsára hagy.22 Lehet, hogy sok ember meghal akkor is, ha visszamaradunk segíteni egy katasztrófa sújtotta övezetben, de sokan meg is menekülhetnek, nem beszélve arról, hogy ez a szemlélet etikai szempontból milyen mértékben alakíthat, változtathat - pozitív módon - a mi saját életszemléletünkön, Istenbe vetett bizalmunkon, hitünkön is. A felelős gondolkodás, dolgaink tudatos és lelkiismeretes kiértékelése mindig visszahat ránk, mintegy alakítva jellemfejlődésünket, s nem utolsósorban a történelemről alkotott képünket.

Milyen szépen írt erről a 17. század egyik - hitre jutott - nagy francia bölcselője, a fiatal korában még a „filozófusok istenét” tisztelő és szolgáló Blaise Pascal:

„Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nád- szál... Minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belőle kell nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térből és az időből, amelyeket nem tudhatunk betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelvel2i

A megszentelődés élethosszig tartó folyamatának szerves része ez, mint ahogyan a másik oldalon a bűn rajtunk történő eluralkodása is egy lassan üszkösödő seb metamorfózisához hasonlítható:

„Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemzd (Jak 1, 14-15).

A szociáletika és a fenntarthatóság problematikájának szempontjából talán nem túlzás Pascal fenti fejtegetését egyfajta aranymondásként, az apostoli üzenetet pedig kulcsigeként számon tartanunk, mint amelyek rámutatnak a bajok okára, de egyben a kimenekedés lehetőségére is.

Nagyon szép bibliai bizonyítékot találunk arra vonatkozóan, hogy a másokért és az egész élővilágért végzett emberi tevékenység soha nem lehet felesleges. Jézus személyesen jelentette ki tanítványai számára a következő nagy alapigazságot: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik és én is munkálkodom ’ (Jn 5, 17). Amennyiben igaznak fogadjuk el ezt a kijelentést, úgy keresztyén emberként az isteni újjáteremtés bibliai ígéretére fókuszálva nekünk is erkölcsi kötelességünk a végsőkig részt venni a gondoskodás, a fenntartás, a megőrzés, ámde egyben az új életre való felkészítés nemes szolgálatában, ami a kezdetektől fogva jól ismert „kultúrparancs” fényében egyébként is abszolút mértékben megfelel az ősi teremtői rendelkezésnek.

Fi rÖSÁC ÉS TÖRTÉNEUEMTUDAT...

22 Luther Márton: Elmenekülhetünk - e a halál elől? In: Csepregi Zoltán (szerk.): Luther válogatott művei 5., Luther, Bp. 2011. 535-551.

Blaise Pascal: Gondolatok, Szűkíts, Szeged, 1996. 91.0.

2013/1-2 Sárospataki Fűzitek 63