Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa hogy Ady vallásos lírájával nem is lehet vallásos irodalmat összehasonlítani, mert a megszokott istenes versek inkább moralizáló ünnepélyességet vagy bizonyos egyházi sémákba merevedett gondolatokat közvetítenek. A számos reflexiót áttekintve megállapítható, hogy Makkai könyve, illetve annak a vallásos Adyról szóló fejezete nemcsak éles vitákat gerjesztett, hanem Ady költészetének értékelését meg is termékenyítette, ahhoz új szempontokat szolgáltatott. Miután Makkai alapállása elsősorban teológiai megközelítésű volt, a kortársi értékelésről szóló fejezetet jónak tűnik Ravasz László hozzászólásának ismertetésével lezárni. Ravasz, aki egykor tanára volt Makkainak, a könyv születésekor pedig szintén református püspök Budapesten, különös viszonyban állt a témával. A 1920-as évek elején egy debreceni gimnazista diáklány öngyilkos lett, és Ady egyik verseskötetével a kezében találták meg, kinyitva ennél a versnél: Én a halál rokona vagyok. Többek között ennek hatására kezdett el Ravasz fiatalok között előadásokat tartani Ady költészetéről. 1925-ben a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák- szövetség budapesti konferenciáján nagyhatású elemzést végzett a témában. Természetes következménye volt, hogy a református diákmozgalom tagjai felkérték a dunamelléki püspököt, hogy átfogó könyvet is szenteljen a témának, kifejezetten a fiatalok számára. A rendkívül elfoglalt, nem csak lelkipásztori, egyházvezetői, de politikai téren is tevékenykedő püspök idő hiányában nem tudta elvállalni a kérés teljesítését.70 Ravasz tehát nem előzmények nélkül fordult Makkai könyvének vitatott fejezete felé. A fentebb idézett megállapítást, hogy Balassi mellett Ady volna az egyetlen vallásos költő, lakonikus egyszerűséggel utasítja vissza. „Én ezt a tételt nem írom alá.”71 Elemzéséből azonban kiderül, hogy csak bizonyos szempontból igaz ez a megállapítás. Ravasz különbséget tesz ugyanis keresztyén dogmatikai és vallástörténeti szempontú vallásos költészet között. Utóbbi megközelítésben Ady vallásosságát Ravasz nem kérdőjelezi meg, csakhogy azt nem követendő, hanem kifejezetten romboló vallásosságnak látja. Ady vallásos költő, sőt, mondja Ravasz „ilyen értelemben kétségtelenül az egyetlen magyar vallásos költő.” „Ő az új magyar pogányság magáttépő, véres körmű hívője, aki sokszor leült síró prozelitus- nak a keresztyénség pitvarában. De beljebb nem került soha. Fájdalom, ő olyan advent, amelynek nincs karácsonya.”72 Ravasz külön kitér a Makkai által annyira hangsúlyozott bűnbánat kérdésére is. Itt is különbséget tesz teológiai és valláspszichológiai helyzet között. Ady lírájában tükröződő bűnbánatát csak ebben az utóbbi tekintetben tudja értelmezni. Megfogalmazása a fentiekhez hasonlóan itt is nagyon kemény. „A valláspszichológiai bűnbánatban nem döntő tényező az etikai megújulás; egyszerű fellélegzés, narkózis, kipihenés már magában felszabadulást ad. [...] Ady ennek a bűnbánatnak a költője... Ennek a meddő bűnbánatnak, 70 Pap Géza, A régen várt nyilatkozat. Makkai Sándor Ady tanulmányának története, Református Diákmozgalom, 1927/2 19-20. 71 Ravasz László, Ady vallásossága, Magyar szemle, 1927 november 15,221. 72 l.m„ 223. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4 109
