Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Dienes Franciska Bibliájára borulva szenderült örök álomra. Családi tradícióim és neveltetésem egyaránt Kálvin hitéhez fűznek, de nem tudok találni Adyban egyetlen vonást, mely a magyar Kálvinizmusra utalna.”65 Világos, hogy a tradicionális formákra épülő vallásosság ütközött itt össze Makkai látásmódjával, aki Adyban éppen az új időknek azt a munkását fedezte fel, akinek ez a fajta vallásosság már valójában nem jelentett semmit, és a húszas évek magyar társadalmának súlyos válságára nem adott kielégítő feleletet sem az anyaországban, sem Erdélyben. Szász Károly és Vargha Gyula megközelítésében Ady tényleg nem volt „vallásos” költő. Szász Károlyhoz vagy Vargha Gyulához képest jóval szelídebb hangnemben kifogásolja Makkai álláspontját a szintén erdélyi Rass Károly, s velük szemben merőben új álláspontra helyezkedik. Adyt éppen modernsége miatt nem lehet a hagyományos vallásosság szempontjai szerint megítélni. Ügy látja, hogy Ady vallásos lírája „csak egyszerű költői élmény; köd, amely elő-előtör a mélységekből, néha fénylik, máskor elfeketedik egészen... a modern ember tipikus vallásos érzése.”66 A problémát kifejezetten irodalomelméleti szempontból megközelítők elfogadják Makkai meghatározását, de egyúttal tovább is építik azt. Schöpflin Aladár kiemeli, hogy az Ady előtti vallásos költészetünk vagy kifejezetten egyházi-közösségi célokra készült, vagy olyan általános és közös eszmét fejezett ki, amelyből éppen a sajátos egyediség hiányzott. Például hozza fel: „Berzsenyi gyönyörű Fohászkodás-a világokat görgető eszméivel ép úgy az én fohászkodásom, mint a költőé és mindenkié. Ady vallásos költészete ellenben az Istenhez való viszony folyton megújuló drámája, amint az a költő lelkében lefolyik - Ady személyes drámája.”67 Schöpflin hozzáteszi, hogy nem csak Ady vallásos lírájának, de egész költészete megértésének ez a kulcsa. „Neki nem csak a vallás ilyen személyes ügye, hanem minden más is, ami a világon van, ha az ő leikével érintkezésbe jut. [... ] Ady soha nem alkalmazkodik egy típushoz, ő csak Ady Endrének a hazához, Istenhez, halálhoz, szerelemhez való viszonyáról szól.68 Szabó Lőrinc Ady vallásos és misztikus verseinek antológiájához írt előszavának vezérgondolatául választotta Makkai sok vihart kavart állítását: „Ady az egyetlen magyar vallásos költő.” A nemes költő Adyt pantheista léleknek tartotta, aki számára „az Isten nem ember fölötti úr, hanem személytelen és egyetemes életakarat és életkényszer: az ilyen hívő csakugyan egy része, töredéke a megérthetetlen mindenségnek. Otthon van az Istenben és annyira közel hozzá, hogy ölelkezésüket már csak a megsemmisülés mélyítheti el az emberi öntudat megszüntetésével.”69 Szabó Lőrinc, miközben tanulmányában is kiemeli Makkai állásfoglalásának általa minden tekintetben támogatott voltát, egyúttal kifejezi, 65 Vargha Gyula Adyról, Budapest Hírlap, 1927. május 29. 66 Rass Károly, Makkai Sándor Magyar fa sorsa, Erdélyi Irodalmi Szemle, 1927/3-4. december, 397. 67 Schöpflin Aladár, Ady apológiája, Makkai Sándor könyve Adyról, Nyugat, 1927 9, 833. 68 l.m., 833. 69 Szabó Lőrinc, Az istenes Ady, Híd, 1927. XI 450. 108 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 | 4
