Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa és ajánlását megírta a témában, a vitát arra is felhasználta, hogy világosan állást foglaljon a konzervatív irodalmi felfogással szemben. III. MAGYAR FA SORSA III. 1. A vallásos Ady Makkai Sándor interpretációjában Szokás volt bizonyos helyzetekben arra utalni, hogy Ady Endre vallásos költészete épp olyannyira megosztó, mint személyisége. Istenes verseit a „bűnbánat ideiglenessége és a vallásosság affektálása”38 vádjai érték. Makkai Sándor püspök a Magyar fa sorsa című könyvében egyéni érzékkel cáfolja meg ezeket a vádakat. Egyedüli eszközként a verseket tudja felhasználni, melyek azonban ingoványos területet jelentenek ahhoz, hogy teljesen biztos ítéletet tudjon mondani a kérdésben. Nehezíti a probléma vizsgálatát az a tény, hogy Ady vallásos verseit nem úgy rendezte el, hogy életének végén, egyszerre jelentette meg őket, amiből az a megállapítás következne, hogy élete végére igazi és mély bűnbánatra jutott, hanem költői pályájának egyes szakaszaiban jelentette meg azokat. Úgy, ahogyan megélte hitének ingadozásait, hullámzásait, s nem alkalmazott rendezői elvet. Nem találunk költészetében olyan pontot, amikortól végleg békét kötött Istennel, ezért vallásos versei is csak időközönként bukkannak fel. Mindegyiket követi olyan vers, ami már más lelkiállapotáról tanúskodik, és esetenként meg is cáfolja hitét és őszinte bűnbánatát. Ady örökké nyugtalan lelke a megújulás és visszazuhanás hullámverései között hánykódott. Azonban Makkai Sándor szerint minden viaskodással teli időszaka után Ady egyedül Istenben talált megnyugvást. Hazája, szerelme, démonai és a halál egész életében foglalkoztatták és nyugtalanították, mint költő zsenit. Bűnbánata és Isten-szeretete azonban minden korszaka végén megjelenik. Makkai kritikájában azt a tételmondatot fogalmazza meg, mely szerint „Ady az egyetlen magyar vallásos költő.”39 Sok költőnk énekelt Istenről, vallásról, de nem a saját megélt hitük alapján, hanem felvett, tőlük idegen dologként kezelték azt. Ehhez a kérdéshez Makkai elsődlegesen tisztázza a vallásos versek fogalmát. Minden olyan költeményt, amely nem személyesen megélt hit vagy Isten-tapasztalás alapján született, vagy amelynek tanító jellege van, nem sorol ez alá a definíció alá. „Mindazonáltal ezek a gyönyörűséges versek úgy viszonyúnak a vallásos lírához, mint a szerelem epikai vagy elmélkedő leírásai a szerelmi élményt spontán kilobogó dalokhoz.”40 Másik csoportként említi azokat a verstípusokat, melyeknek témájuk vagy hősük vallásos, ezeket a fent említett okok miatt nem sorolja a vallásos versek közé. Ha az ilyen jellegű verseket kizárjuk a vallásos költészetből, két vallásos költő marad, Balassi és Ady. Ebből a tényből azt a következtetés vonja le Makkai püspök, hogy a magyar nép is ugyanolyan, mint költői, a vallást nem 38 Makkai Sándor, Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete, Bp., Soli Deo Gloria, 1927,92. 39 l.m., 95. 40 l.m., 97. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 201314 99
