Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás hogy sztereotípiáink a pozitív információk figyelmen kívül hagyására késztetnek bennünket, így kétségesnek tekintjük a megoldási kísérlet sikerét. Mindazonáltal a felsorolt kísérletek megkerülhetetlenek a konfliktusok oldásában - kiegészítő jelleggel. Itt azonban, ahelyett, hogy belekezdenék a konfliktusok és feloldásuk tengernyi irodalmának ismertetésébe, Muzaref Sherif egy pragmatikus és praktikus gondolatát idézem csupán a megoldás felé mutató irányjelző táblaként, aki a fölérendelt célok szerepét hangsúlyozza. A fölérendelt célok mindenki számára kívánatosak a csoportban, tehát az eltérő, egymással konfliktusban álló kiscsoportoknak is, de önmagában egyik kis csoport sem érheti el ezeket, csak összefogással. A cél elérése érdekében interakcióba kell lépniük, kommunikálniuk kell egymással, és szükségszerűen meg kell tapasztalniuk a másik fél „használható” tulajdonságait. „A fölérendelt célokat tartalmazó helyzetek által kikényszerített csoportközi együttműködés halmozódó hatást fog kifejteni a csoportok között fennálló konfliktusok enyhítésére.”102 ÖSSZEGZÉS Azokban a hittan csoportjainkban, melyekben cigány gyermekek is jelen vannak, különös kérdések merülnek föl: a csoporton belüli folyamatokat mélyben meghúzódó, a felszínen gyakran észre nem vehető, ám feltétlenül vizsgálandó folyamatok is befolyásolják. A világban való tájékozódás megkönnyítése érdekében emberi észlelésünk és értelmezésünk egyszerűsít, nagy kategóriákat alkot, és egységes tartalmi és érzelmi színnel látja el mindazt, amit az adott kategóriába sorolunk. Az előzetes ítéletalkotás és előítélet-alkotás határa keskeny: annál inkább az utóbbi a jellemző, minél irracionálisabb és érzelmi alapúbb egy kategória. Ezeket folyamatosan működtetjük, sztereotípiákat ragasztunk külső felszínükre, amelyek ráadásul a gondolkodási konstrukciós folyamatokban önmaguk megerősítésére törekszenek. Kategóriáink viszonyrendszerek is, melyek segítenek a „mi” és az „ők” megkülönböztetésében, meghatározva nem csak gondolkodásunkat, de viselkedésünket is. Mivel a saját csoportunk vagy vonatkoztatási csoportunk jó tulajdonságokkal rendelkezik, a „mások” csoportja leértékelődik, hibáik megnőnek érzékelésünkben. A hibák magyarázatát e folyamatok alapján oksági viszonyokban látjuk és fogalmazzuk meg, mert ez csökkenti feszültségünket, fenyegetettségünket, ráadásul az oksági viszony tovább erősíti sztereotípiáinkat, előítéleteinket. A magyar társadalom általános és erős vonása e kérdésben a cigányság elutasítása: öröklötten és önként választottan tesszük őket előítéleteink tárgyává. Cigány gyermekekkel való munkánkat saját belső folyamataink szempontjából az is nehezíti, hogy ehhez a csoporthoz eleve a tanári kudarc képe kötődik. Jellemzően mást, rosszabb magatartást és teljesítményt várunk el tőlük, ami önbeteljesítő jóslat mintájára erősíti kategóriánkat. 102 Muzaref Sherif:„A fölérendelt célok szerepe a csoportközi konfliktusok enyhítésében", 128. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 201314 85
