Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita szik viszonyulni, miközben a csoport negatív tulajdonságait erősíti, csak azokat ismerve el valóságosnak. Vannak funkciójuk tekintetében negatív referenciacsoportok is, melyek az oktatás és nevelés szempontjából sokkal kevésbé kézben tarthatóak, különösen, ha iskolán kívül szerveződnek." Ezek lehetnek deviáns csoportok, általában a tagok többségénél idősebb vezetővel, gyakorta a kriminalitás határán. A nekik való megfelelés megnyilvánulásai sajnos óráinkon is előkerülnek, megnehezítve a munkát. Gyakran egyenesen a csoporthoz való tartozás és hűség kinyilvánításának helyszíne az osztályterem. A normasértő, szabályokat áthágó viselkedés mögött tehát előfordulhat, hogy nem a személyiségünkre, vagy az osztály belső folyamataira adott reakció áll, hanem egy külső, de az adott gyermekek vagy kiscsoportok számára normatívként létező csoport. Ezek feltérképezése, megismerése nem mindig lehetséges, de szélsőségesen problémás esetekben minél több információt szerzünk, annál több esélyünk van a konfliktusok kezelésére. Ebben segítségünkre lehetnek a gyermekekkel és családjaikkal kapcsolatban álló pedagógusok vagy más szakemberek (védőnő, családgondozó stb.). A különböző társadalmi csoportokhoz tartozó kiscsoportok tekinthetik egymást vonatkoztatási csoportnak és negatív referenciacsoportnak is. Ez meghatározza egymáshoz való viszonyulásukat a gyakorlatban is. Az előítéletesség mentén gondolva át a kérdést, sajnos gyakran mély „lövészárkok” húzódnak meg az egyes kiscsoportok között: magyarok és cigányok, vagy eltérő kultúrájú, életmódú és társadalmi helyzetű cigány csoportok között. Ebből a szempontból a csoportok külön világot alkotnak, eltérő kommunikációs csatornákat használnak, eltérő módon értik a világot és fejezik ki magukat. Minél határozottabban különül el egy csoport, annál erősebb a belső kommunikáció, és annál magasabbak kifelé a gátak. A gátakat erősítik az otthonról hozott sztereotípiák és előítéletek, melyek alapvetően befolyásolják a csoportok egymástól való távolságot. Nem mentségként és értékítélet nélkül érdemes végiggondolnunk Kézdi egyik kutatási eredményét,99 100 amely szerint a cigány gyermekekre sokkal jellemzőbb a közeledési készség nem cigány társaik felé, mint fordítva.101 A különféle, egymástól kisebb-nagyobb távolságra elhelyezkedő csoportok egymáshoz közelítésére megoldási kísérlet született. A külön és együtt történő beszélgetéseken kívül a kellemes közös időtöltésen át sokféle javaslattal találkozhatunk. A cigánysággal kapcsolatban jellemző kísérlet a kultúrájuk pozitív bemutatása, amely által az előítéletek csökkenését várják el. Mi azonban már tudjuk, 99 Szekszárdi Ferencné: i.m. 100 Kézdi Gábor - Surányi Éva: Egy sikeres iskolai integrációs program tapasztalatai - A hátrányos helyzetű tanulók oktatási integrációs programjának hatásvizsgálata. 2005-2007. Kutatási összefoglaló. 101 „A roma tanulók több mint háromnegyede teremtene szívesen gyakorlatilag bármilyen kapcsolatot a nem romákkal. [...] A nem roma tanulók sokkal elutasítóbbak roma társaikkal szemben: a barátságra, osztálytársi kapcsolatra körülbelül 50 százalékuk, a házasságra mindössze 10 százalékuk nyitott."Kézdi - Surányi: i.m. 91. 84 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam j 2013 I 4
