Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás arra készülnek, hogy páncélként rájuk égett szerepüknek megfelelően deviáns módon viselkedjenek. Különös felkészülést igényelnek, ám ennek kifejtése külön helyet igényelne. Az átlagosnak tekinthető gyermekek mesterségesen létrehozott kortárs csoport tagjai, ezek a csoportok azonban magukon viselik a természetes kortárs csoportok jellegzetességeinek jelentős részét is. Ez a csoport funkciójában többek között normaszabó a gyermekek számára, vagyis fontos a tagoknak az, amit a többiek tesznek, vagy nem tesznek.95 Egy befogadó attitűddel jellemezhető csoportban ez mindenkire nézve igaz. Nem egy olyan beszámolót hallottam már, hogy cigány származású, de magyarokkal vegyes közegben élő emberekben még az iskola első éveiben sem tudatosult, hogy ők cigányok, csak akkor, amikor az identitás és a származás valamilyen oknál fogva beszédtémává vált. A kortárs csoport természetszerűen vonatkoztatási csoportként is működik ebben az esetben, és az egyes gyermekben sokkal inkább élhet a csoportnak való megfelelés vágya, mint hogy a felnőttnek megfeleljen. Ezt persze nagyban befolyásolja a szülők elvárása az iskolához való viszonnyal kapcsolatban. Mindenesetre fontos, hogy a gyermek ne kényszerüljön nyilvánosan és határozottan választani a felnőtt és a csoport elvárásai között, mivel kudarcunk ez esetben borítékolható.96 A kortárs csoporton, jelen esetben az osztályon belül további szerveződés folyik. Kis csoportok jönnek létre a közös érdeklődés, tevékenység és egyéb szervezőerők mentén. A csoportosulási folyamatban természetesen fontos tényező az etnikus hovatartozás, valamint a társadalmi helyzet.97 A korábban említett saját csoport és külső csoport megkülönböztetés mellett ezen a helyen fontossá válik a vonatkoztatási csoport fogalma. Shibutani98 a perspektíva és a kultúra fogalmainak definiálásával jut el a vonatkoztatási csoport lényegének meghatározásáig. Az egyén cselekvése annak függvénye, hogy egy adott helyzetet hogyan értelmez. Az értelmezésben megjelenő állandó gyűjtővonás a perspektíva, mely magában foglalja, hogy az illető mit tekint bizonyosnak tárgyak tulajdonságairól, eseményekről, emberi természetről. Az azonos kultúrájú emberek azonos perspektívából szemlélik a világot, a különböző kultúrájú emberek pedig eltérő módon ítélnek meg helyzeteket, és különböző módokon reagálnak. A vonatkoztatási csoport „azt a csoportot jelenti, amelynek a feltételezett perspektíváját használja fel valaki vonatkoztatási rendszernek a maga észlelési terének a megszervezésében,” vagy röviden az a csoport, amelyhez valaki hasonlítja magát. A pozitív viszonyulást feltételező vonatkoztatási csoport fogalmán kívül ugyanolyan meghatározó a negatív referenciacsoport fogalma, melyhez képest az egyén magát felülre helyezve igyek95 Buda Béla: „Csoportjelenségek a gyermek- és ifjúkorban; nevelési felhasználásuk", in: Balogh László, Tóth László (szerk.): Fejezetek a pedagógiai pszichológia körébői. Budapest, Neumann Kht., 2005. II. fejezet.: Iskolai közösségek, http://mek.oszk.hu/04600/04669 96 Szekszárdi Ferencné: i.m. 97 Buda Béla: i.m. 98 Tamotsu Shibutani: „Vonatkoztatási csoportok és a társadalmi ellenőrzés", in: Erős Ferenc (szerk.): Megismerés, előítélet, identitás. Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény. Budapest, WJLF Új Mandátum, 1998.107-111. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4 83
