Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita gén szükségleteivel összehasonlítva.91 92 Skiera szükségletrendszere tovább árnyalja a gyermekek szükségleteinek leírását: az érzelmi védettség és biztonság; a dicséret és elismerés; az új tapasztalatok, tudás, képesség és készségek megszerzése; a szabadság; a felelősség; az esztétikai élmények; valamint a belső állapotok spontán kifejezése. Ezekre egyértelmű válaszok adhatók Torgyik szerint az iskolában: toleráns légkör; a gyermek munkáját övező figyelem, elismerés és ösztönzés; a gyermek egyéni szintjéhez igazított tapasztalatszerzési lehetőség és a módszertani gazdagság; az alkotás és az iskolai élet alakításába való beleszólás lehetősége; az iskola és osztály életével kapcsolatos felelősséggel járó feladatok és az erkölcsi kompetencia fejlesztése; valamint a gyermek kifejezett érzelmei iránti megértés. 92 A Németh Dávid által leírt általános és egziszteniciális szükségletek közelebb vihetnek az előítéletesség kérdésköréhez, és a nem megfelelő hozzáállásból fakadó fenyegetettséghez. Ebben a leírásban a szükségletek a követezők: elrejtettség, identitás, értelem és etikai orientáció.93 Hasonló ehhez a felsoroláshoz Williams modellje a kiközösítésről, amely szerint a kirekesztés négy szükségletet fenyeget: a valahová tartozás, a kontroll, az önértékelés és az értelmes létezés szükségleteit.94 A szükségletek közül tehát több érintkezik az előítéletességgel és a kirekesztettséggel. Jól látható a listák összetettségéből, milyen sokrétű problémagócot okozhat akár egyetlen hibásan berögződött viszonyulásunk. Különösen jelentős problémát okoz, ha nem egyes gyermekekről beszélünk, hanem egy osztályon belül létező kis csoportról, mely így természetes módon kerül szembe a felnőttel és a többi csoporttal. A szembenállás pedig háborúhoz vezet, mely mindennapi csatákban megy végbe, ezek pedig felőrlik erőinket, növelik frusztrációinkat, és végsősoron a sztereotípiák működése mentén megerősítik rossz viszonyulásunkat. Mindezeken túl van még egy negatív következmény. A többségi társadalomhoz tartozó gyermekek a mi viselkedésünkből is tanulják, hogyan kell a kisebbséghez tartozókhoz viszonyulni. A mellőzés, a kiközösítés generálása vagy erősítése, a szükségletek helyett a viselkedésre irányuló reakcióink mind azt üzenik a gyermekeknek: ez a viszonyulás a minta, a helyes megoldás. 2. Csoportok a frontvonalon A gyermekek az iskolában természetes módon kortárs csoportban töltik idejüket - nem számítva a több osztályt ismételt, éppen ezért túlkorosnak minősített gyermekeket. Ők ritkán jelennek meg nem kötelező hittanóráinkon, és ha el is jönnek, 91 Bábosik István: „A pedagógus személyiségének és magatartásának szerepe a nevelési folyamatban," Mester és tanítvány. 2004/4:18-23. 92 Torgyik Judit: „Modellértékű roma programok és elterjedésük gátjai", in: Nahalka István-Tor- gyik Judit (szerk.): Megközelítések - Roma gyermekek nevelésének egyes kérdései. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 2004.109-122. 93 Németh Dávid:„Oktatás vagy tanítvánnyá tétel a katechézisben?"in: Ostium in Caelo. Jubileumi kötet Dr. Bolyki János teológiaprofesszor 75. születésnapjára. Budapest, KGRE - Ráday Könyvesház, 2006. 212. 94 Williams-Forgas-Hippel: i.m. 27. 82 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
