Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita azonban még nem fog minden automatikusan úgy működni, ahogy szeretnénk.84 A sok meghatározó tényező közül most azokat fogjuk megvizsgálni, amelyek az előítéletesség és kisebbségi identitás talaján határozzák meg a felnőtt-gyermek viszonyt a hittancsoport „színpadán”.85 Nagymamáink idejében a társadalmi státusznak megfelelően foglalhatták el a tantermi padsorokat a gyerekek. A tehetősebbek gyermekei mögött kaptak helyet a szegényebbek. A rosszul viselkedők szamárpadba kerülhettek. A térbeli elkülönítés volt tehát jellemző. Ma már nem jellemző ez az elkülönítés, mégis hallom gyermekek beszámolóiból, hogy előre ültették őket a tanári asztalhoz, esetleg a leghátsó padba. Kiküldeni az osztályteremből már senkit sem lehet, de újszerű pedagógiai megoldásnak számít a „dühöngő ifjúság” számára létrehozott elkülönítő szobák használata. A nem megfelelően viselkedők fizikai elkülönítésének vágya a felnőtt frusztrációjának megfelelő mértékben fel-fellobban. Létezik azonban az elkülönítésnek, kirekesztésnek egy burkoltabb formája is: Társas kiközösítésről beszélünk viszont olyankor, amikor a célszemélyt úgy rekesztik ki, és úgy hagyják figyelmen kívül, hogy fizikailag továbbra is jelen van... gyakori a kapcsolati vitákban..., informálisan előfordul még iskolai osztályokban, a játszótéren, a munkahelyen, katonai intézményekben és egyházakban is.86 A védekező, büntető vagy hanyag kiközösítés egyaránt megjelenhet saját munkavégzésünkben, valamint csoportunkban is, melyre szintén hatással vagyunk: generálhatjuk, erősíthetjük vagy eltűrhetjük a kirekesztő folyamatokat. Akármilyen okból, céllal, tudatossággal és részvételi mértékkel történjék is azonban egyes gyermekek vagy egy kisebb csoport kívül helyezése a nagy egész folyamatain, viselkedése következményeivel mindenképp szembesülnünk kell. Már a rövid ideig tartó kiközösítettség-élményből is következik, hogy az egyén megerősíti a fenyegetett szükségletek (valahová tartozás és kontroll) kielégítése iránti próbálkozásait. Ezek a próbálkozások számtalan formát ölthetnek a befogadás mértékének növelése érdekében tett konkrét cselekvésektől a rezignáción át az agresszióig. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb mechanizmus, ami meghatározza, hogy a kiközösítés (avagy a társas kirekesztés vagy elutasítás) agresszióhoz vagy proszociális válaszokhoz vezet, nem más, mint az, hogy milyen mértékben akadályoztatott a kontroll.87 A látható, tudatos kirekesztés természetesen távol áll a jól felkészült felnőttől. Mint ahogy az előítéletességet is leplek mögé rejtjük, az előítéletességből fakadó 84 Szekszárdi Ferencné:„A pedagógiai gyakorlat jellegzetes konfliktusai", in: Balogh László, Tóth László (szerk.): Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből. Budapest, Neumann Kht., 2005. II. fejezet: Iskolai közösségek, http://mek.oszk.hu/04600/04669 85 Egy csoportban két ember közt zajló kommunikáció, különösen ha az egyik szereplő a felnőtt, a közösség előtt zajlik, és nem két-, hanem háromirányú. 86 Kipling D. Williams, Lisa Zadro: „Kiközösítés: a korai indiszkriminatív detekciós rendszer", in: Kipling D.Williams, Joseph Forgás, William von Hippel (szerk.): A társas kirekesztés pszichológiája. 30. 87 Kipling - Lisa: i.m. 38. 80 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 j 4
