Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás jelenben megvalósuló cselekvés, végbemenő esemény. Ugyanez igaz az identitásalkotásra is. A kettő keresztmetszetében azonban összeáll a tanteremben létező „helyzet” mint produktum, mint keret, amely meghatározza hittanoktatásunk eseményeit, csoportunk életét. A tág keretet Diósi Ágnes, a magyarországi cigány- kutatások meghatározó személyisége így jellemzi: Olyan kátyúba süllyedtünk, amelyben mindenkinek igaza van. Igazuk van az iskoláknak, ha teljesíteni akarják a számukra előírt követelményeket. Igazuk van a magyar szülőknek, ha elvárják, hogy az iskolában minőségi oktatást nyújtsanak gyermekeiknek. Igazuk van a pedagógusoknak, ha azt mondják, hogy a mélyen deprivált, túlkoros cigánygyerekekkel terhelten ezt nem tudják biztosítani. Igazuk van a cigány szülőknek, ha felháborodnak gyermekeik elkülönítésén, mert ez valóban szegregáció, valóban jogsérelem. Igazuk van a cigány gyerekeknek, ha úgy érzik, minek járjanak iskolába, amikor az számukra semmilyen lehetőséget nem biztosít. Végül igazuk van a pártoknak, kormányoknak is, ha nem kötelezik el magukat a cigányok ügye mellett, mert ezzel magukra vonnák a népharagot.82 Az osztálytermi vagy akár iskolai hittancsoportra vonatkoztatható viszony- rendszerek külsőleg (is) meghatározottak, mégpedig egy nagyon bonyolult, „otthonról hozott” módon, valamint a társadalmi folyamatok által keretezetten. Mint ahogyan az előítéletesség és a sztereotípiaalkotás legalább annyira társadalmi jelenség, mint személyes szükséglet, ugyanúgy az iskolai etnikai alapú feszültségek is a társadalmi problémák lenyomatai. Mégsem kontroll nélkül ható erők ezek, melyek szabadon nyilvánulnak meg. Nekünk ismernünk kell őket, és ettől több dolgunk is van: kézben tartva ezeket a feszültségeket nekünk kell mintát adnunk a békés, egymást gazdagító együttélésre, nekünk kell ezt begyakoroltatnunk, élhető értékké tennünk.83 Keresztyén küldetésünkkel harmóniában összecsendülő feladat ez, hiszen ránk bízta Isten a békéltetés szolgálatát. 1. Egyének, kiscsoportok kontra felnőttek Az általunk tanított osztály vagy csoport nem homogén massza. Egyénekből áll, akik kisebb csoportokat alkotnak. A csoportok belső rendszere, egymáshoz való viszonya éppoly meghatározó, mint az egyes személyiségek. Mindeközben határozott elképzelésünk van arról, hogyan kell az egyéneknek és a csoportnak hozzánk viszonyulni, mit tartunk megfelelő viselkedésnek, modornak, munkához való hozzáállásnak, órai részvételnek. Határozott elképzelésünk van arról is, mi jár nekünk, mi a tisztelet, illetve azt is tudjuk, hogyan kell a gyermekeknek egymással viselkedniük, és hogyan kell csoportként hozzánk viszonyulniuk. Sok energiát fektetünk abba, hogy ezek a viszonyok a lehető legjobban alakuljanak. Ettől 82 Diósi Ágnes:„Roma gyermekek az oktatásban", in: Molnár László (szerk.): Társadalmi felelősség - Gyermekvédelem. Válogatás a Fővárosi Gyermekvédelmi Napok szakmai előadásaiból. Budapest, OKKER, 2002. 78. 83 Járó Katalin: „Szövetségben a közösséggel - Az osztályfőnöki mesterség társadalomlélektani nézőpontból", in: Balogh László, Tóth László (szerk.): Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből. Budapest, Neumann Kht., 2005. II.fejezet: Iskolai közösségek, http://mek.oszk.hu/04600/04669. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 | 4 79
