Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás A felnőttek ellentéteit a gyermekek is képviselik, ezért esetenkénti egymás ellen irányuló negatív viselkedésük vagy esetenkénti agressziójuk hátterében a konkrét családok közötti konfliktusokon kívül csoportközi konfliktusokat is fölfedezhetünk. Ennek orvoslása, vagy akár csak kézben tartása komoly felkészültséget és munkát kíván. Ugyanez állhat például annak hátterében, ha az egyik csoporthoz tartozó szülők nem engedik hittanórára járni gyermekeiket, mert a másik csoporthoz tartozó, általuk alacsonyabb rendűnek, rosszabbnak tartott cigányok vesznek részt azon. Ha vitába szállunk ezzel a szemlélettel, identitásukat támadjuk, mely nem vezet a kívánt eredményhez, csupán feszültségek forrásává válik. A kérdés ebben az esetben az, hogy kísérletezünk az együtt neveléssel, felvállalva a feszültségeket, illetve azt, hogy az egyik csoport kimarad a hitoktatásból, vagy a távolabbi közös munka reményében külön kezdünk el foglalkozni e csoportok tagjaival? A különféle cigány csoportokkal kapcsolatban75 az is a gyakorlatban megjelenő nehézséget jelent, hogy közöttük a foglalkozások és az életmód tekintetében kétféle tendencia különböztethető meg a többséghez való viszony mentén. Egyik réteg „parasztosodik,” hasonlóvá kíván válni a többséghez, míg mások a függetlenséget helyezik előtérbe, és tarják saját identitásuk kulcs-elemének.76 Ezen a ponton vissza kell térnünk eredeti kérdésünkhöz, vagyis a cigány kultúra megfogalmazásához. Léteznek ugyanis a csoportok határain túlnyúló, általánosítóan megfogalmazható elemek, melyeket Szuhay a következőképpen foglal össze: ...a magyarországi cigányság kultúrája alapvetően népi kultúra, amely elsősorban a szóbeliségre szorítkozik, és csak elenyésző mértékben az írásbeliségre. Ez a kultúra elsődlegesen kisebbségi helyzetben lévő, alávetett kultúra, jobbára el nem ismert és marginális, a cigányság nagy csoportjaira jellemzően részben hiány- és részben szegénységi kultúra, sok esetben pedig olyan lokális kultúra, amely még a kulturális egységesülést megelőző állapotnál tart.77 A cigány identitásának megőrzése vagy meg nem őrzése az alkalmazkodási kényszer, és a kényszerhez való alkalmazkodás függvénye. Az asszimiláció és az integráció az egyik út ennek feloldásában. Ez nem egy társadalmilag felkínált lehetőség, sokkal inkább egy társadalmi elvárás, mely bennünket is jellemezhet. Szuhay azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy „Az etnikai választás - neveztessék az akár kulturális integrációnak vagy közösségi identitásnak, netán asszimilációnak - a cigány emberek számára nem teremti meg a társadalmi integráció valódi lehetőségét.”78 A cigány identitás mégis-megtartásának igényéből pedig - ami a harmadik viszonyulási modell - az identitás és az együvé tartozás érzésé75 Önkényesen emeltem ki a többséghez való viszony mentén való csoportosítást, de ez illeszkedik dolgozatom tárgyához. Csoportosíthattam volna életmód, nyelvhasználat, foglalkozás stb. szerint. Ezeket Id.: Szuhay Péter:„A cigány etnikai csoportok viszonyai", 36-47. 76 Szuhay: A magyarországi cigányság kultúrája. 31. 77 Uo. 11. 78 Uo. 33. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4 77
