Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás gyakorta a többség elvárása (és szelektív érzékelése), mellyel a sztereotipizálásra hajlamos előítéletes gondolkodás visszaigazolja önmagát.57 Az előítéleteknek kitett kisebbségi csoportok tagjai egyénenként is alkalmazkodnak a számukra negatív tükröződéssel járó találkozásokhoz, és csoportként is reagálnak. Mintha kívülről is látnák önmagukat, mint egy kisebbségi csoport tagját vagy csoportjukat, és annak viszonyát a többséghez.58 Az egyéni reakciókat Allport listába gyűjtötte.59 Az egyéni reakciók első csoportja a többséghez való viszonyról szól. Először is jellemző lehet pozitív tulajdonságok kifejlesztése, amely az egyén ellenállásaként jelentkezik, vagyis úgy, hogy az illető nem hagyja magát befolyásolni a többség véleményétől, nem hajlandó elfogadni, hogy neki butának, lustának stb. kell lennie, hanem tanul, szorgalmasan dolgozik és küzd, mint bárki más. Ugyanígy jellemző lehet a másik véglet, amikor az illető teljesen az előítéletesség hatalmába kerül, és bizonytalanság, félelem vesz erőt rajta. Van, aki kiszolgálja a többség igényeit, és még el is túlozza a sztereotípiák által kiemelt és már egyébként is felnagyított tulajdonságait.60 Ezzel ugyanis megadja az igényeknek megfelelő impulzusokat, és a további zaklatások elől megmenekül.61 Ennek a másik oldala, ha valaki a sérelemre megtorlással reagál, vagyis „visszaüt”. Ez a viselkedés persze szintén tovább erősíti az előítéletes gondolkodást, és megerősíti a vádlókat abban, hogy ez a csoport valóban agresz- szív. Ezzel szemben az egyén passzivitásba is menekülhet, visszahúzódhat és hízeleghet. Fontos megállapítanunk, hogy a hízelgés sem etnikus jellemző, sokkal inkább alkalmazkodási jelenség. A ravaszság és család történelmi vád a kisebbségekkel szemben. Allport ezt is úgy tekinti, mint ami reakcióként, alkalmazkodási viselkedésként jelentkezik. A saját csoportban ugyanis minden esetben elvárják az embertől, hogy tisztességesebben viselkedjék, mint a külső csoportok tagjaival, illetve ez a magatartás egyfajta fordított lelki élményt, az erő megélésének a lehetőségét is jelenti.62 Végezetül pedig, ha az egyén csoport-hovatartozása miatt nem tud a társadalom szemében előre jutni, jelképesen kezd el érvényesülni. Nem egy kisebbségre jellemző a színes külsőségek, a „pompa” szeretete, vagy a nagy szavak és feltűnő szófordulatok használata. Gyermekeink viselkedése mögött gyakorta a kisebbségi, stigmatizált csoporthoz való tartozásból következő alkalmazkodási motívumok fedezhetőek föl, ha nyitottan vizsgáljuk őket. Ez nem jelenti azt, hogy minden különös vagy elfogad57 Rupert Brown: Prejudice. Its Social Psychology. 227-231. 58 Katalin R. Forray: About the self-concept of the Gipsy community. http://www.forrayrkatalin.hu/ doski/gipsy_community.pdf 59 Allport: i.m. 187-208. 60 Ezen a ponton érdemes (lenne) bővebben vizsgálni a „sztereotípiaszorongás" és a „stigma-tu- datosság"fogalmait. Ld.: Neményi: i.m. 50. 6' Stacey Sinclair and Jeff Huntsinger: „The Interpersonal Basis of Self-Stereotyping", in: Shana Levin - Colette van Laar (szerk.): Stigma and Group Inequality - Social Psychological Perspective. Mahwah, New Jersey-London, LEA, 2008.235. 62 Allport: i.m. 200 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 14 73
