Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában

Különítés, különülés, különállás véleményéhez, hogy természetesen nem minden cigány ilyen, vannak kivételek. Ez azonban visszautal az előítéletesség és sztereotipizálás egyik jellegzetességére, vagyis a cigány fogalma önmagában negatív, a pozitív példákat kivételnek tekint­jük, nem változtatva kategóriánk egyöntetűen negatív tartalmán. Annak, hogy a cigányokkal kapcsolatban túlsúlyban vannak a negatív jelzők, illetve hogy a ci­gány minősítést a többség negatív tulajdonságok alapján végzi, Murányi szerint az az oka, hogy a cigányság negatív referenciacsoportként van jelen a magyarok gondolkodásában.42 Ettől a megnevezési szokástól nem tudjuk automatikusan függetleníteni ma­gunkat, és meghatározzák mélyen bennünk élő kategóriáinkat. Ezt önmagunk­ban, saját csendességünkben talán még könnyebb őszintén megvizsgálnunk, egy iskolában azonban, vagy egy gyülekezetben, hittancsoportban tovább terhel ben­nünket gyülekezeti tagjaink, a szülők elvárást megfogalmazó hozzáállása. Ennek megfelelni elemi érdekünk, hiszen végső (földi) egzisztenciális kiszolgáltatottsá­gunk vagy biztonságunk érzésünk szerint tőlük függ. Hatnak ránk az általános iskolaválasztási: társadalmi-elkülönülési folyamatok. Sok évtizedes múltja van az elkülönítésnek,43 melynek formája és cselekvői változtak, tendenciái nem. Ko­rábban törvények, rendelkezések, gyógypedagógiai intézmények és felzárkóztató osztályok végezték az elkülönítést,44 most pedig spontán módon történik egyéni megoldásokkal, melyeket az intézmények kiszolgálnak.45 A szabad iskolaválasz­tás46 egyik gyakorlati kritériuma, hogy vannak-e az adott intézményben cigány gyermekek, és városon egyszerűen tagozatos iskolák választásával, vidéken pedig utazással, távolabbi iskolák választásával „védekeznek” a szülők.47 Ez a különülési mentum például különféle kulturális és „nomád" (sic!) csoportokat tekinti saját definíciójában romának, ebből következően az integráció kis mértéke roma jellegzetesség, megnevezési alap. 42 Murányi: i.m. 63. 43 A cigányok beiskolázásának történeti összefoglalását Id. Ambrus Péter: :„Cigányság és iskola", in: Andor Mihály (szerk.): Romák és oktatás. Iskolakultúra-könyvek 8. Pécs 2001.7-12. Ugyanitt az oktatáspolitikai változások összefoglalása: Forray R. Katalin - Hegedűs T. András:„Oktatás- politikai változások a cigány gyerekek iskoláztatásában", in: Andor Mihály (szerk.): Romák és oktatás. Iskolakultúra-könyvek 8. Pécs, 2001.13-30. 44 Ld. Berkovits Balázs - Oblath Márton: „A gyógypedagógiától a szociológiáig és tovább", in: Erőss Gábor - Kende Anna (szerk.): Túl a szegregáción. Kategóriák burjánzása a magyar közok­tatásban. Budapest, L'Harmattan, 2008. 21-46.; Ladányi János - Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában. Budapest, Magvető Kiadó,1983; Gerő Zsuzsa - Csanádi Gábor - Ladányi János: Mobilitási esélyek és a kisegítő iskola. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2006; Ken­de Anna - Neményi Mária: „A fogyatékossághoz vezető út", in: Neményi Mária - Szalai Júlia (szerk.): Kisebbségek kisebbsége - A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Budapest, Új mandátum Könyvkiadó, 2005.223-254. 45 Havas Gábor: „A cigány tanulók elkülönítése az általános iskolában", in: Reisz Terézia, Andor Mihály (szerk.): A cigányság társadalomismerete. Iskolakultúra-könyvek 13. Pécs, Iskolakultúra, 2002.151-173. 46 Boreczky Ágnes: „Kultúraazonos pedagógia - A differenciáláson innen és túl", Új Pedagógiai Szemle 2000/7-8: 81.90. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-07-ta-Borecz- ky-Kulturaazonos (megtekintés ideje: 2011.08.04.) 81. 47 Nemzetközi tendencia ez. Ld.: Jósé Eugenio Abajo Alcalde: Cigány gyerekek az iskolában. Buda­Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 14 69

Next

/
Thumbnails
Contents