Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás zásával. A puszta vallásosságból általában csak a türelmetlenség erősödése következik.34 Nekünk azonban meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, keresnünk kell Isten szempontjait, azokat a sajátjaink elé kell helyeznünk, hogy megérthessük mások, akár a tőlünk nagyon különböző mások szempontjait, és feléjük is el tudjuk végezni evangéliumhirdető küldetésünket. 3. Cigánysággal kapcsolatos előítéletek és tapasztalataink „A magyar társadalom kisebbségekhez való viszonyának hagyományosan két fő neuralgikus pontja van: az antiszemitizmus és a cigányellenesség” - állapítja meg a szakértői vélemények túlnyomó többségével összhangban Erős Ferenc.35 Naponként halljuk a híradásokat a médiából cigányok által elkövetett szörnyűségekről, nagy tragédiákról, és mindennapi beszélgetéseinkben is rendszeresen hallunk hétköznapi tragédiákról: az utolsó tyúk ellopásáról, idős emberek kifosztásáról, két kezük munkájának rendszeres „felhasználásáról”, szüret előtti mezgerelésről. Ezek gyakorta tények. Nem lehet tagadni, hogy Olaszliszkán cigányok lincseltek, a nemzeti büszkeség kézilabdásokat cigányok szurkálták meg, a szomszéd Mari néni tyúkját cigányok lopták el. Ez nem előítéletesség, hanem valóság. Tagadása sehová nem vezet, csupán további indulatokat szül. A gond azzal van, amikor valamennyi cigányt azonosítjuk a lincselővei vagy a kerti tolvajjal. Amikor eleve számítunk arra, hogy ha cigányt látunk, az feltétlenül valami bűncselekményt követ el, vagy hazudni fog, becsap. Amikor hittanóránkon eleve feltételezzük, hogy baj lesz velük, és ahelyett, hogy energiáinkat megmozgatnánk a hatékony óravezetés érdekében, inkább indulatkiélésekbe fordítjuk frusztrációinkat, és így „próféciánk” törvényszerűen be is következik - de nem a „genetika” okán. Nem más a helyzet akkor sem, ha sokkal enyhébben, burkoltabban, mégis etnikai alapon fogalmazzuk meg a kulturális különbségekből fakadó együtt-nevelhetetlenséget. Ez utóbbi ugyanis „az etnicitás nyelvén” fogalmazza meg kirekesztő szándékait. A már többször idézett Allport több definíciót is megfogalmazott az előítéletről, attól függően, hogy a kérdés mely részletét nagyította fel. A tapasztalat és az előítélet közötti nehezen megállapítható határvonal kapcsán állapítja meg, hogy előítéletnek az tekinthető, amikor elegendő bizonyíték nélkül feltételezünk rosszat a másikról, majd ezt írja: „Előítéletnek azt az általánosított ellenséges attitűdöt és/vagy cselekvést nevezzük, mely bármilyen elkülönített embercsoport ellen irá34 Christopher Bagley:„Relation of Religion and Racial Prejudice in Europe", Journal for the Scientific Study of Religion 9. évf. 1970/3: 219-225.; Russell O. Allen - Bernard Spilka:„Committed and Consensual Religion: A Specification of Religion-Prejudice Relationships", Journal for the Scientific Study of Religion 6. évf. 1967/2:191-206. Magyar vonatkozásban megdöbbentő Murányi egyik kutatási megállapítása: „A nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni előítéletességet inkábba reformátusoknál, a fogyatékos kisebbségek elutasítását inkábba katolikusoknál lehetett megfigyelni..."Murányi István: Előítélet és identitás. Budapest, UMK, 2006.138. 35 Erős Ferenc:„Előítélet és etnicitás: a cigányellenesség dimenziói a mai magyar társadalomban", in: Erős Ferenc (szerk.): Megismerés, előítélet, identitás. Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény. Budapest, WJLF Új Mandátum, 1998.237. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 14 67
