Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Sárai Szabó Katalin érezte, nem elfogadható, mivel nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Mindez annak ellenére történt, hogy mindvégig tisztában volt munkájának értékességével. Pilder Mária erdélyi korszakának másik meghatározó személyisége Makkai Sándor volt, akihez különösen mély barátság fűzte, és akinek óriási hatása volt teológiai és lelki fejlődésére egyaránt. Makkai püspöksége idején Mária úgy érezte, benne megfelelő munkatársat és barátot talált, hogy munkáját olyan ember mellett végezhette, akiben lelki társra lelt, s ez inspirálta utazótitkári működését is. „Isten kegyelme ajtót nyitott a kézdi egyházmegyébe is, a legvadabb, legelzárkó- zottabb vidék szívébe - május 10-én Csernátonban kb. 700 asszony előtt beszélhettem... ez a nyakas dacos székely nép is befogadott és örvendező lélekkel hallgatta az Evangéliumot...Olyan meleg hálával és kedves szeretettel vettek körül az asszonyok és a papnék - s a papok olyan megbecsülő szeretettel voltak irányomban, hogy alig győztem hálát adni érte Istennek!...mindenütt azon csodálkoznak az asszonyok: „de honnan tudja Máriatestvér, hogy mi milyenek vagyunk? Sohasem látott minket s mégis úgy ismer, mintha édes testvérünk volna: pont azt mondja, amit gondolunk és érzünk, ép olyanok vagyunk, mint ahogy mondja! Olyan jól megértjük, mert épen azt mondja, amire szükségünk van!” Ennél drágábbat sohasem mondhatnak nekem, azt, hogy hozzájuk tartozónak és közéjük valónak ismernek el - ez mindennél boldogabbá tesz.”29 Pilder Mária és Novák Olga életében is fontos szerepet játszott egy-egy férfi, aki pozíciójánál, társadalmi állásánál fogva nagy tekintéllyel rendelkezett, aki felkarolta, támogatta őket pályájukon, bizonyos értelemben vállalta a „lelki atya” szerepét. Novák Olga számára Ravasz László jelentette ezt a megkérdőjelezhetetlen tekintélyt az egyházi életben és saját életében egyaránt. Magánéletét, kétségeit, vívódásait és terveit bizalommal tárta fel előtte. Pilder Mária számára Hermann Kutter és Makkai László töltötte be ugyanezt a szerepet. Mivel nem volt férjük, és szüleik, illetve családjuk révén sem rendelkeztek megtartó kapcsolati hálóval, mindenképpen szükségük volt olyan támaszra, olyan férfitekintélyre, aki pályájukon, egyéni problémáikban segítette őket. Pilder Mária 1928-tól bekapcsolódott a marosvásárhelyi diakonisszaképzésbe. Az intézetet 1933-ban Makkai áthelyeztette Kolozsvárra, Pilder Máriát pedig kinevezte a diakonisszaintézet vezetőhelyettesének. Emellett tagja lett az intézeti kórház kebli tanácsának, 1935-től pedig rendes előadó tanárnői megbízást kapott a Diakonisszaintézetben. 1933-tól már nem utazott, intézeti munkája mellett rengeteget olvasott, bibliatanulmányokat készített, recenziókat írt, fordított. Diakonisszák között végzett munkájában azonban úgy érezte, kudarcot vallott. Ráadásul 1936-ban Makkai áttelepült Magyarországra, megszakadt közvetlen munkatársi kapcsolatuk. Vásárhelyi János püspöksége alatt munkatere egyre szűkült, vele nem tudott sem megfelelő kollegális, sem emberi kapcsolatot kialakítani, nem úgy, mint két elődjével Nagy Károllyal, ill. Makkaival. A magányosság érzése, amelyről 29Pilder Mária levele Makkai Sándorhoz, é.n. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei (továbbiakban: SRKTGYjKt. 5718. 26 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
