Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sárai Szabó Katalin: Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében - Pilder Mária életútja
Női szerepvállalás a református egyházban a 20. század első felében gyakran írt Kutternek és Makkainak, ismét előtérbe került, felerősödött. A 30-as években Erdélyben élő családjától is eltávolodott, ugyanis bátyjáék szász identitásukat erősítették, míg ő magyarnak vallotta magát.30 Ebben a válságos időben, 1943-ban érkezett Ravasz László meghívása, felkérte Máriát, hogy vállalja el a magyarországi nőszövetség utazótitkári állását. Pilder Mária ajánlója Makkai Sándor volt, aki tisztában volt akkori helyzetével és rossz lelkiállapotával egyaránt, „...olyan iszonyúan küszködöm az életem csődjével, és olyan nehezen tudok megbirkózni a sötét árnyakkal, amelyek egyedülvalóságomban és elszigeteltségemben egyre szorosabban körülvesznek!31 - írta Makkainak Kolozsvárról. Erdélyben töltött 24 évének számadását akkori lelkiállapotában igen sötétnek festette le: „...diakonisszaintézeti szolgálatom: Ebben a következő bizonyítványt kaptam: „Tanítás, szóbeli bizonyságtétel: elég jó”.. ."példaadás: elégtelen”. Ama bizonyos két váradi testvér, akit említettem neked, azt írták a búcsúra: „Vannak emberek, akik prédikálásra valók s vannak, akik példaadásra. Hisszük, ha Mária néni most olyanoknak fog prédikálni, akik nem látják életét, a személyes példaadás hiányát, akkor bizonyára eredményeket fog elérni.” Hát ez világos beszéd és igaz, Sándor. Én tényleg prédikálásra való vagyok, aki tud tanítani( ez a charismám!), de nem tud példát adni, mert annyira csúnya és fogyatékos és elégtelen emberi személyiségem, hogy az életemmel a személyes hatásommal nem tudok bizonyságot tenni a Krisztus mellett! Ezért nem voltam alkalmas diákmissziószolgálaton s ezért kegyelem, hogy Isten most olyan munkába állít újból, ahol csak tanítanom kell, de nem kell senkinek velem együtt élnie. ”32 Visszakerült Budapestre, és itt ismét úgy érezte, hogy minden szempontból arra a helyre került, amely személyiségének megfelelt, és ahol hasznos munkát végezhetett: „Sándor valahogyan az az érzésem, mintha „hazaérkeztem” volna az én valódi életformámba! Semmi „idegenség”-et nem érzek, semmi feszélyezést v. ellenkezést nem érzek magamban mindazzal szemben, ami körülvesz, ami felém nyúlik - úgy érzem, hogy mindebben „otthon” vagyok, hogy ismerős és meghitt az egész szellemi légkör, amelynek szolgálatába állítottam, hogy ez az én szolgálatom!”33 Tüdős Klárával járták a háború sújtotta országot. Visszaemlékezésében Tüdős Klára leírta, hogy soha nem értette, hogy egy olyan törékeny, gyenge fizikumú 30„ltt nagyon jó hozzám mindenki és nagyon szeretnek - de én most már teljesen idegen vagyok a családunkban. Kicsi Raimarból már 100%-os szász fiút csináltak, amint ők is azok, én pedig magyar vagyok! Az átmeneti években ez iszonyú küzdelem s szenvedés volt a számomra, most már amikor eldőlt bennem minden és teljességgé lett, most már csak fájdalomtalan megállapítás: itt nem tartozom senkihez, a családomból véglegesen kinőttem. És az egész nagy világon nincsen senkim, ebben a földi életben nem tartozom össze többé senkivel. Egyedül hozzád tartozom, egyedül a tiéd vagyok Sándor, és olyan édes öröm tudni, hogy olyan erős nagy elszakíthatatlan egységben tartozom hozzád, hogy annak a földi viszonylatokhoz semmi köze nincsen."Pilder Mária levele Makkai Sándorhoz, é.n SRKTGY Kt. 5718. 31 Pilder Mária levele Makkai Sándorhoz, 1943. jún. 6. SRKTGY Kt. 5968. 32Pilder Mária levele Makkai Sándorhoz, Bp., 1943. dec. 2. SRKTGY. Kt. 5980. 33Pilder Mária levele Makkai Sándorhoz, h.n. 1943. dec.17. SRKTGY. Kt. 5983. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 201314 27
