Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Petrőczi Éva: Menny és pokol Pápai Páriz Ferenc "Pax sepulchri"-jában
Petrőczi Éva Pápai Páriznak, 1698-as pokolbéli víg napjai közepette, különösen is nagy örömet, békességet hozhatott a fent idézett vers; nem szerzője poétái erényei miatt, hanem azért, mert a versfaragó így határozta meg magát az aláírásban: „Pápai Páriz Ferentz Uram Ö Kegyelme’ tisztességére, egy nem régen lábaitól ki-költ Tanítványa.” Ami ezek után a Pápai Páriz-szöveg témánkat - az idézett előszó mellett - érintő menny-pokol részletét illeti, ez voltaképpen a traktátus kilencedik, Ä Léleknek helyéről ez élet után című zárófejezete. Mint az alcímben is olvasható: „Oktatás a mi testeinknek fel-támadásokról, a Mennyországnak öröméről, és ellenben a Pokolnak is örök kinnyáról.”21 A menny leírása emlékeztethet bennünket Pápai Páriz költői hajlamaira; szövege sehol nem barokkosán nehézkes, kacskaringós, hanem angyalszárny-könnyed és szíveket könnyebbítő: „És midőn az igazaknak lelkek az ö testektől meg-válnak, ottan veszik azokat a Sz. Angyalok, és viszik Istenhez, és ott vágynak az Urnái a Krisztusnál, és élénk a Paraditsomban, oda fel az égben, és vágynak ki-beszélhetetlen ditsőségben, örömben és fényességben. Vágynak nyugodalomban, békességben, Isten kezében, minden szükség, nyomorúság, siralom, és fogyatkozás nélkül. ... Ellenben a hitetleneknek lelkek, ottan mindjárt az ördögnek egész hatalmába bé-esnek, és vitetnek a’ kínoknak helyére; mint ama Gazdagnak Luk. 16. Példájában látjuk és ott nyughatatlanságban, békétlenségben, szorongatásban, nyomorúságban és minden jajban vágynak, minden vigasztalás, minden kegyelem nélkül, setétségben, sivás rivás és fogaknak tsikorgatásával, mind az utolsó napig, mellyben-is az ö nyomorúságok nem fogyni, hanem sokképen öregbedni fog, minden meg-szünésnek reménysége nélkül.”22 A test romlandóságának, a pokolbéli szenvedés állandóságának vázlatos bemutatásához képest Pápai Páriz szövegében a menny sokkal nagyobb hangsúlyt kap, szerzőnk egy filmfelvevő gép optikájának pontosságával láttatja az égi várost, szinte John Bunyan égi városának pompáját idézve. Pápai Páriz angolul nem tudott ugyan, de az első német Bunyan-fordítás már 1692-ben elkészült, s így egyáltalán nem kizárt, hogy nagyszámú német barátjának, levelezőtársának egyike esetleg megajándékozhatta a Pax sepulchri szerzőjét egy példánnyal a világhódító útját járó vallásos műből: „Valljon mikor látándom, óh, ditsőséges élet, a’ te ditsőségedet, a’ te édességedet, a’ te szépségedet, kapudat és kö-faladat,; utzáidat és sok hajlékidat, Polgáridat és erős Királyodat az én Uramat a’ Jé’sus Krisztust az ö ékességében. Mert a te kö-fa- laid drágakövekből, a te kapuid pedig drága gyöngyökből valók, a’ te utzáid pedig tiszta aranyból, mellyeken járóknak szájokban szüntelen való Alleluja éneklés vagyon.”23 A mennybéli városról készült „verbális dokumentumfilmet” követően úgy érezzük, ez a leírás, ez az érzelmi csúcspont már fokozhatatlan. Pápai Páriz Animaenak, Pax Sepulchrinak az Esztendőnek négy részeire való alkalmazása = Uo„ oldalszám nélkül 21 Uo„ 171. 22Uo„ 173-175. 23 Uo., 191. 14 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4
