Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor Áron: A Hitvalló Egyház harca
Pótor Áron protestánsok kiváltságait, és kimondták, hogy a hivatalok és állások elnyerése már nem függ a vallási hovatartozástól.3 Ezt követően a sok apró vallásos mozgalom egyszerre hatalmas árrá dagadt. A szekták és az új vallásalapítási kísérletek hosszú, földalatti élet után egyszerre egyenjogú egyházként kezdték toborozni híveiket. Emellett az evangélikus egyházak atomizálódni kezdtek, s egyre nagyobb tömegek léptek ki az egyházból. Az 1933. június 16-i állapotot rögzítő német statisztika már a vallásos élet roppant felaprózódását és százféle irányba való tévedését tükrözte vissza. Abból a kimutatásból, amely a felekezeteket sorolja fel, kiderült, hogy az országos egyházakban szervezett evangélikusoknak 93 nagyobb és 55 kisebb, tehát összesen 148 hazai csoportjuk volt, ami mellett a statisztika még 75 külföldi evangélikus egyház híveit is számon tartotta. A bibliai alapon keletkezett szekták száma 51, a chiliasztikus felekezeteké és a bibliamagyarázóké 63 volt. Ennyi széthúzás mellett nem csoda, hogy a nemzetiszocialisták bizakodva néztek a jövőbe. Ernst Rohm, aki sokáig Hitler legodaadóbb bajtársa volt az SA élén, 1931 őszén így beszélt a keresztyénség helyzetéről: „ A kereszténység a második évezred végével élete végéhez ért. Ebben az évszázadban élt az utolsó keresztény, mivel a kereszténység degenerált és elhasznált. Már nincs rá szükségünk, mert új megváltó támadt: Hitler Adolf!”4 2. Először a protestantizmus megtörése volt a cél Hitler az egyházak kérdésében kezdetben nagy körültekintéssel járt el, hiszen tudta, hogy Németország, különösen pedig a német nagyipar rá van utalva a külföldi nyersanyagokra, amelyek nélkül milliók maradtak volna munka és kenyér nélkül. Azt is tudta, hogy a környező országokban nemcsak a zsidó sajtó dolgozott az ő hatalma ellen, hanem sok keresztyén ország is bizalmatlansággal tekintett rá és nemzetiszocialista eszméinek megerősödésére. Veszélyes lett volna számára, ha uralomra jutásakor azonnal a rosenbergi mítoszt5 kezdi el erőteljes módon érvényesíteni, ezért mind a belföld, mind a külföld megnyugtatására ünnepélyesen állást foglalt a keresztyénség mellett. 1933 márciusában vette át a hatalmat, s két nappal később kijelentette, hogy a nemzeti kormány mindkét keresztyén vallásban a népiség megőrzésének legfontosabb tényezőit látja, az állammal 3 Kupisch, Karl: Die deutschen Landeskirchen im 19. und 20. Jahrhundert. Vandenhoeck & Ruprecht, 1975. 101. 4 Szimonidesz Lajos: Napjaink vallási forradalmai. Viktoria Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1935.13-14. 5 Rosenberg, Alfred: Der Mythus des 20. Jahrhunderts. Eine Wertung der seelisch-geistigen Gestaltenkämpfe unserer Zeit. Hoheneichen Verlag, München, 1934. Rosenberg mítoszának alaptétele az, hogy a germán árja faj értékeivel gyökeres ellentétben áll a zsidó faj (Gegenrasse), ami alatt minden rossz foglalatát értette. Az árja fajt az Észak-Európában élő skandináv népekkel, a normannokkal, svédekkel, dánokkal, norvégokkal, németekkel, vagyis a germán fajú népekkel azonosította. Szerinte az árja faj az, amelyik kultúrát teremt, s belső erkölcsi érzékenység, valamint a hatalom energikus akarása jellemzi. A szemita befolyás azonban kártékonyán hat az árja kultúrára, s előidézi a társadalom erkölcsi és szociális degenerálódását. A zsidóság gyűlöletéből fakadóan Rosenberg elvetette az általa vallásilag és erkölcsileg alacsonyrendűnek tartott Ószövetséget, és célként tűzte ki, hogy a szerinte zsidó Isten-fogalom által megfertőzött germán lélekből ki kell törölni mindent, ami zsidó. A„régi zsidó Biblia" és a„jeruzsálemi, zsidó betű" szellemének haladéktalan kiküszöbölése és kiirtása a németség életéből a nemzetiszocializmus elsőrendű feladata. 66 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 i 3
