Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor János: A jeruzsálemi szeretet-közösség megalakulása - ókori közösségi minták, példák
PótorJános a tagok vagyona és munkaereje után érdeklődjön. Voltak előkelő tagok is. Az Igazság Tanítója valószínűleg egy hatalom nélküli arisztokrata volt.18 Sokféle munkásra volt szükségük: kőművesekre, kőfaragókra, bőrkészítőkre, fazekasokra, kovácsokra és földművesekre. A gyülekezet az ő oázisában egy 3 km hosszú földterületet művelt meg. A tagok között voltak mérnökök, írók és írástudók is. A közösség komoly irodalmi munkát végzett.19 A közösség élén a papok álltak. Teljes jogú tag csak férfi lehetett. Közösségük a sokaság /v. ö. ApCsel 1,15-ben a 120 főnyi sokaság/, 12 tagú vezető testületük volt. 3 eszkatologikus személyt vártak: a Prófétát, az Áron családjából való messiást, és a Dávid házából való messiást. Qumránban az esszénusok legszigorúbb irányzatához tartozó tagok lakhattak. A rendházon kívül is éltek esszénusok. Közöttük családosok is voltak. 5. A közösség tanítása A qumráni gyülekezet eszkatológiai elképzeléseit a dualizmus határozta meg.20 Fény és sötétség egymással harcban álltak. Magukat a világosság fiainak tekintették, akik a Jer 31,31-ben megígért új szövetség népe. Tanításuk középpontjában az állt, hogy a törvényt teljesen be kell tartani. Céljuk elérése érdekében folyamatosan tanulmányozták a szent iratokat. A törvény iránti hűtlenségnek tekintették a nem cádókita jeruzsálemi főpapokat. Ezért is szakadtak el tőlük. Az üdvösség forrásának tartották az isteni igazságosság hitében gyökerező eszkatologikus várakozást és az egymás iránti testvéri szeretetet. „Hisznek a lélek halhatatlanságában és a legkívánatosabb jónak az igazságot tartják.”21 A törvény megtartásában és a felebarát iránti szeretetben radikálisabbak voltak a farizeusoknál. A Közösség Szabályzatából /IQS/ ismerhetők meg a közösség teológiai alapjai, az új tagok felvételének a rendje, a belső élet szabályai. A különböző korú példányok tanulmányozása arra a következtetésre vezet, hogy változáson ment át a szabályzat, és a papi vezetés növekedett. Szentül hitték, hogy közel az ítélet, hogy az „utolsó időkben” élnek. Ez a felismerés a legszigorúbb életfolytatásra ösztönözte őket. A Damaszkuszi Irat /CD - Cádókita Dokumentum/ a Kr.e. 1. századi esszénusok egyik fontos irata, amely szerint az Igazság Tanítójának követői Damaszkuszba menekültek. Sok ószövetségi jövendölést tartalmaz. Tanításában centrális helyet foglal el az ézsaiási „maradék” fogalmának üdvtörténeti értelmezése /Ézs 10,21; 11,11.16; 37,4/. A szabályokban arról is szó van, hogy havonta kétnapi keresetet szociális célra kell fordítani. A kérdés az, hogy miből, ha nem volt saját vagyonuk és jövedelmük. Ez talán azzal magyarázható, hogy Qumránban volt az országos mozgalom központja, ahol a tagok a közösség legmagasabb fokán, cölibátusban éltek. A helyi csoportok különböző fokozatú közösségeket alkottak a központi tanításhoz igazodva. A közösség missziói szerepet is vállalt. Qumránból irányították és iratokkal látták el a Juda területén szétszórtan élő közösséget. 18 Theissen: Studien zur Sociologie des Urchriestentums, 122. 19 uo. 20 Conzelman-Lindemann: i. m., 181. 21 Flavius: A zsidók története, 500. 36 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3
