Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jenei Péter: Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban. Bibliai írásmagyarázat a kirekesztettek és az elnyomottak szemszögéből
Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban jogi, illetve faji, kisebbségi mozgalmak mentén fény derült a nyugati világ etnocentrikus, kolonizáló, szolgasorba taszító lelkületére, így a posztmodern változások alapjaiban rengették meg a nyugati világ ilyetén hübriszét. A polgári jogi mozgalmakkal párhuzamban az etnikai színezetű felszabadítás-teológiák számos válfaja alakult ki, amelyek a kontextustól függően az alábbi kategóriák mentén osztályozhatók: a.) etnikai kisebbségek (latin-amerikai, ázsiai-amerikai, afro-amerikai) diaszpóra teológiái, b.) harmadik világbeli afrikai közösségek fekete teológiái, illetve c.) afrikai, ázsiai közösségek posztkoloni- ális teológiái. A következőkben mindhárom kategóriából olyan reprezentatív szerzőket elemzünk, akik a bibliai írásmagyarázat szempontjából is vizsgálhatók. A felszabadítás-teológia talán legmeghatározóbb második generációs latin-amerikai képviselője Fernando Segovia. Kutatásai elősegítették az etnikai színezetű felszabadítás-teológia; a posztkoloniális, illetve diaszpóra teológia fejlődését. A latin-amerikai diaszpóra-teológia egyre nagyobb teret nyert Észak-Amerikában a latin közösségek rohamos növekedésének függvényében, illetve a latin-amerikai diaszpóra-teológia metodológiáját más etnikai kisebbségek (afro-amerikai, ázsiai-amerikai) teológusai is átvették. Segovia metodológiai meglátásait két főműve reprezentálja: Decolonizing Biblical Studies: A View from the Margins [A biblikus tudományok dekolonizációja: Megközelítés az oldalvonalakról]41, illetve Interpreting beyond Borders [írásmagyarázat megrögzött határokon túl]42. Segovia metodológiájában nagyvonalakban ugyanazok az alapelvek érvényesülnek, mint amit a fentebb vizsgált felszabadítás-teológusoknál láthattunk.43 Segovia is kétirányú kritikai magatartást lát szükségesnek, ami egy részről maga a bibliai szöveg, más részről a későbbi magyarázó közösségek felé kell, hogy irányuljon. Ebben a kritikai folyamatban a fő elv, hogy kulturális-ideológiai kritikai alapon a szöveg mögötti, illetve a magyarázók mögötti domináns kultúra kritikai vizsgálatát kell elvégezni. A szöveg világát, illetve a domináns magyarázók világát kritika tárgyává kell tenni, és végső soron egy diaszpóra-teológia megformálásakor a bibliai szöveg interpretációját annak a sajátos, „más” (other) élménynek kell meghatároznia, ami a diaszpóra-élményben osztozókat jellemzi. Noha Segovia művei sokkal inkább metodológiai, mint inkább írásmagyarázati természetűek, mégis kézenfekvőnek tűnhet, hogy Segovia számára a zsidók babiloni fogsága, illetve az ehhez a korszakhoz kapcsolódó bibliai szövegek (főként Jeremiás) az igazán meghatározóak. A zsidók fogsága, diaszpóra-élménye, illetve ennek irodalmi reprezentációja az Ószövetségben paradigmatikus jelentőségű a mai világ számtalan diaszpórában élő közösségei számára. A Biblia ezen részei tulajdonképpen az idegen földön való emberi lét modus vivendijeiként értelmezhetők. A fogságba hurcolt zsidók számára a fogság élménye azt az egzisztenciális tapasztalatot közvetíti, hogy Isten a fogságban sem hagyta el őket, velük van az idegenben is. Ez 41 (Orbis, 2000) 42 (Sheffield Academic, 2001) 43 Segovia metodológiájának, illetve ilyen jellegű műveinek részletes elemzését Id. Leo G. Perdue, "From Eurocentric History to Voices from the Margins: Liberation Theology and Ethnic Biblical Interpretation." In: Leo G. Perdue, Reconstructing Old Testament Theology. After the Collapse of History (Overtures to Biblical Theology; Minneapolis, MN: Fortress Press, 2005), 76-101 [80-88]. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 3 21
