Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jenei Péter: Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban. Bibliai írásmagyarázat a kirekesztettek és az elnyomottak szemszögéből
Jenei Péter Ennek függvényében Meyers egy olyan történet-kritikai jellegű módszert alkalmaz, amelyben a bibliai szöveget illetően megpróbálja megtalálni azokat az ősi forrásokat, amelyek még mentesek a patriarkális szemlélettől, és egy egalitáriánus nézőpontot képviselnek a női-férfi viszonyt illetően, illetve a biblián kívüli források egy olyan jellegű analízisét végzi el, ami mikro-szintű, gender-specifikus szempontokat is figyelembe vesz. Ezeknek a bibliai és Biblián kívüli eredményeknek az összevetésével kívánja rekonstruálni a nő tipikus státuszát a korai izráeli időkben. A bibliai szöveget illetően Meyers az lMóz 2-3 szövegeire, mint a Jahvista forrásból származó ősi leírásokra úgy tekint, mint a női-férfi viszony autentikus, egalitáriánus ábrázolására. A későbbi forrásokból származó leírások már magas fokú patriarkális szemléletről árulkodnak.29 Az lMóz 2-3 kapcsán a kihívást az jelenti, hogy a szöveget először meg kell szabadítani a későbbi magyarázó közösségek (zsidó, keresztyén) hagyományaitól, hiszen mi is ezen a szemüvegen keresztül látjuk azt.30 A későbbi magyarázók számára Éva alakja a másodlagos teremtettség miatt csupán alávetett lehet, ellenben a tiltott gyümölcsből való elsődleges szakítása révén bűnössége kiemelt jelentőségű. Ez a fajta látásmód még az Újszövetségben is lecsapódik Pál írásaiban: „Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” (lTim 2,13-14). Meyers írásmagyarázata támadás alá veszi Éva alakjának patriarkális magyarázatait, és gender-specifikus, illetve szintaktikus héber nyelvi sajátosságok alapján más megvilágításba helyezi a bibliai szöveget Éva alakját illetően. Leginkább figyelemreméltó tézisét az lMóz 3,16 kapcsán fejti ki, ahol nyelvészeti alapon kihívás elé állítja a későbbi fordítások szövegét Éva szülésének fájdalmát illetően.31 Míg a későbbi fordítások (a Latin Vulgata kivételével) a vers első felét illetően egyöntetűen a „fölötte megnövelem szülésed fájdalmait” típusú, birtokos szerkezetű fordításokat ajánlják, a héber szövegben szó szerint ez áll: „fölötte megnövelem fáradozásodat és viselősséged terhét”. Az és kötőszó azt sejteti, hogy két külön dologról van itt tehát szó, nem csupán a terhességről. „Egyrészről tehát a szakasz a nők megnövekedő szerepét vetíti előre az agrártársadalmi berendezkedés mellett, a termelés területén, míg másrészről mandátum alá helyezi a nők az életadásban megnövekvő szerepét.”32 Meyers értelmezésében tehát nem a terhesség fájdalmának megnövekedéséről van itt szó, hanem egyrészről a nők munkaviselés terhében való részvételének növekedéséről, illetve másrészről a terhesség, állapotosság terhének növekedéséről (értsd: Isten azt irányozza tehát elő számukra, hogy a korabeli társadalmi viszonyok függvényében szükséges, hogy többször teherbe essenek, többször adjanak életet). Ezt követően a szakasz második fele Meyers szerint szintén fatálisán félreértelmezésre kerül. A vers első felétől elválasztva, gyakorta került úgy értelmezésre, mint egy általános hierarchiabeli elv a férfiak uralmáról, illetve a nők alávetettségéről. Meyers szerint ez az értelmezés azért téves, mert figyelmen kívül hagyja a vers parallelizmus-szerű összetartozását. Az első vers a nőknek a munkában, illetve az életadásban megnövekedő szerepéről szól, míg a szakasz máso29 i.m.,4-5. 30 i.m.,72. 31 i.m.,95-121. 32 „On the one hand, the passage sets forth the woman's enlarged role in the productive, agrarian tasks of society; on the other, it mandates an increased procreative role. Vö. i. m., 105. 18 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3
